Hihetetlen EGYSÉG!

Sziasztok!

61-ben születtem, és 50. évemet töltöm idén, ezt ha összeadom:
61+50=111
Ebben semmi érdekes, de képzeljétek el, hogy a két lányomnak is 111 jött ki. Az egyikük 92-ben született, és idén lesz 19 éves,
92+19=111
a másikuk 87-ben született és idén lesz 24 éves:
87+24=111

Ez már így is elképesztő, de rájöttem, hogy akik képet vettek eddig tőlem, azoknak is kivétel nélkül 111 a végeredmény, ha összeadják a születési évük utolsó két számjegyét és azt, hogy hányadik évüket töltik be az idén. Ez valami hihetetlen!!!!
Biztosan van valami kapocs, lehetetlen, hogy ez véletlen legyen!!!
Van egy olyan érzésem, hogy akiknek szintén 111 jön ki, azokkal valami olyan karmikus kapcsolatom van, valami olyan EGYSÉGBEN vagyunk egymással, amiről az átlagosan gondolkozó embernek fogalma sincs!
Szerintem végezzétek el ezt a kis rövid fejszámolást, és ha megvan az egység’, akkor ugorjatok a honlapom galériájába, és rendeljetek egy mandalát!

Köszi!

Vérköpet, költészet, zene...

Sziasztok!

Hát egyszerűen belezúgtam egy zenébe, hetek óta hallgatom, többször egymás után, és még mindig nem untam meg, ami azért nagy szó. (Most múlik pontosan egy feldolgozása)
Ezt a klippet úgy szeretem, ahogy van, nem csak hallgatni, hanem nézni is, mert olyan helyesen évezik, amit csinálnak… a kedvenc részem, mikor az énekesnő elmosolyodik… :)
Arra gondoltam, hogy iderakom a linkjét, hátha másoknak is annyi örömet okoz, mint nekem. Meg egy kicsit kíváncsi is vagyok, hátha megírjátok, hogy szerintetek miről szól, és milyen hatással van rátok, ugyanis:
Engem mindig maximálisan feltölt ez a zene, olyan vidám leszek tőle, és úgy mennék el a gép elől bele az életbe, hogy éljem, élvezzem…
De!!!

Egy barátnémnek ajánlottam, és ő erre azt mesélte, hogy tulajdonképpen ő is imádja, de nem tudja végighallgatni bőgés nélkül, úgy hogy mikor odaér a szöveg, hogy a -madár tátongó szívében szögesdrót, csőrében szalmaszál- akkor, na idézem:
„Ez a költészet nem? Ez a mondat egy csoda. Már semmi remény, és mégis kapaszkodik egy szalmaszálba. Na és innen már hallgatni sem bírom tovább. Túl érzékeny vagyok, túlzottan beleélem magam, de a Csík, meg ez a szám nagyon jó.”

Hát én már itt lehidaltam, hogy hogy tud ugyanaz a zene és szöveg, ilyen ellentétes érzéseket kiváltani két egyidős, pesti tyúkból… hm… lehet, hogy ott a gond, hogy kicsit leszoktam arról, hogy a szövegre figyeljek, inkább csak hagyom, hogy hasson rám…
ebből pl. olyan jó kis szavak maradtak meg bennem, hogy indián ló, vágtatni, almafa, szerelem, őt látom mindenhol, szentjánosbogár, madár, szalmaszál, meg ilyenek, főleg ilyenek…
persze vettem azt is, hogy szögesdrót, meg kőpokol, de nem izgatott fel… és az utolsó pár sor pedig olyan jó kis múlandóság-hangulatot adott, amitől ugye még értékesebb az ami még éppen van… tehát rásegít, hogy a jelenbe jöjjek..

Ami még érdekesebb, hogy mikor ezt lánykámnak is meséltem, akkor ő meg azt mondta csodálkozó arccal, hogy: -De Anya! Ez az alkoholról szól!-
Na!!…
Én meg bárgyú arccal próbáltam felidézni, hogy igen, hát van benne valami alkoholgőzről is szó, de háááát….
Na mindegy.. régen nagyon szerettem a verseket, de vagy 10 éve leszoktam róluk teljesen… néha olvasok egyet-egyet, de nem agyalok rajta egy percet sem, és egy kicsit sem próbálom meg kitalálni, hogy vajon mit akar valójában kifejezni..
ha gazdagabbnak érzem magam utána, akkor az nekem elég, és az sem zavar, hogy nem is tudom miről szól igazából… ha végigolvasni sincs türelmem, akkor félredobom.. :D ez most nagyon gáz???

Amúgy olvastam mostanában egy versikét, ami undorítóan gyönyörű. Na ez tetszett! Elöljáróban nem árt tudni róla, hogy amikor íródott, akkor még a tüdőbaj népbetegség volt, és a járdák tele voltak a véres sercintések nyomaival.

A versike egy fiatal írók közti költői verseny nyertese lett, lehet tippelni, hogy kinek a műve...:)

A vérköpet

Éjjel, mikor az ég derült
A járdán némán elterült
Egy vérköpet.

Úgy ragyogott a Hold alatt
Ahogy vert ezüst foglalat
Ragyogtat bíbor ékkövet.

Kirtana dala

Aki valójában vagy

Lehet-e, hogy több ez az élet
amit "enyém"-nek nevezünk,
mint egy utazás a téren át
vagy egy történetecske?
Több-e az élet
mint amit a test érez?
Mint amit az elme ki tud következtetni
a megtapasztaltakból?

Vajon mi, akik lélegzetvétellel kezdjük,
függünk-e a formától,
és végünk ér-e a halállal?

Vesd le magadról e szerepeket és neveket,
és nevezd meg nekem azt ami visszamarad.
Az aki valójában vagy,
aki valójában Vagy.

Azzal mérjük a sikert
amit felhalmozunk,
vagy a kötődésekkel amiket kialakítunk,
vagy a tettekkel amiket megteszünk.

Ám ezek is tovatűnnek,
bárhogy is próbálunk
a formához ragaszkodni.
A forma el fog pusztulni.

De a forma -e táncában benne rejlik a lehetőség,
hogy meglássuk a még megszületetlent.
És az is, hogy eldobjuk ezt a lehetőséget,
és beleragadjunk annak eljátszásába
akinek magunkat gondoljuk,
akinek magunkat gondoljuk.

Ez az életed
véget érhet bármikor.
Hol a figyelmed?
Hol az imád?
Hol van a dalod?

Egy szerencsés életben
hangot hallasz amely arra hív,
hogy szabadulj ki leláncoltságod
és téves énképed köréből.

Hogy fölébredj az álomból,
és végre fölfedezd
lényed igazságát,
mielőtt a test meghal.

Hogy mielőtt lepereg az utolsó jelenet,
meglásd a vásznat amire az vetül.
Lásd azt mi lát engem és téged,
s akkor tudni fogod

hogy valójában ki vagy Te.
Hogy valójában ki vagy Te.
Hogy valójában Ki Vagy Te.
Hogy valójában Kik Vagyunk.

A képen Kirtana látható,

akinek az előadásában
meghallgathatjátok a dalt.
Már ha rákattitotok :)

Eckhart Tolle egyik előadásából ismertem meg, és nagyon megfogott a szövege is, és az előadó is.

Albert Einstein

"Itt ki kell térnem a hordaélet leggonoszabb torzszülötteire: az általam annyira gyűlölt militarista szellemű alakulatokra!
Nem becsülöm azt az embert, aki élvezettel tud a sorban zeneszóra menetelni: ez az ember agyát csak tévedésből kapta, hiszen teljesen elegendő lett volna neki a gerincvelő is.
A civilizációnak ezt a szégyenfoltját a lehető leggyorsabban el kellene tüntetni!"
Forrás: Popper Péter- Hordaléktalajon

Nem tudom, ki-hogy van vele, de én szeretem nézegetni Albert Einstein fényképeit. Popper egyik könyvéből kiderült, hogy ő is, és hogy ő úgy vette észre, hogy az időskori képein egyre szomorúbb lett a szeme. És tényleg... Ezen a linken olvashattok még két idézetet Einsteintől.

Popper idézet a tisztességről

­Nagyon remélem, hogy most az egyszer csak kicsit van igaza Popper Péternek, akinek az egyik történetét idézem be.
Remélem, hogy tisztességes ember is képes azonnal visszarobbanni ha rátámadnak, és nem lehet rizikó nélkül még kötekedni se vele. Ismerek több ilyen embert is, és nem is tudnék elképzelni magam mellé olyan társat, aki nem ilyen. Meg olyanokat sem, mint a villamosmegállóban álló többi hat-nyolc ember, akik nem segítettek. Van egy mondás, amit nagyon igaznak tartok;
-Ha valaki tétlenül nézi, hogy egy másik lény szenved, ha segíthetne de nem segít, akkor az ő beleegyezésével történik a dolog, és olyan, mint ha ő tenné.

-"Mondja egyik kollégám, hogy baj van a tizenhét éves fiával, depressziós, képtelen kiszedni belőle, mi a gond, foglalkozzam kicsit vele. Kiderült, a srác

villamosra várt a barátnőjével, amikor a megállóban beléjük kötött három bőrfejű szörnyeteg. Lekurvázták a lányt, leköpték őket. A srác sokkot kapott, mukkanni sem bírt. Amikor látták, hogy nem mozdul, még egyszer leköpték, hogy ez dinka, és otthagyták. A lány szerint a lehető legokosabban viselkedett, hiszen ha ellenáll, leütik, de a fiú képtelen volt megbocsátani magának a gyávaságot. Amúgy a megállóban állt még hat-nyolc ember, egyik sem segített. Mondja a gyerek:
„Ott értettem meg, Péter bácsi, mi az a fasizmus.”

-Mit tanácsolt? Pisztolyt vagy balekséget?
-Kértem, játsszuk azt, hogy megint jönnek a bőrfejűek, de van a zsebében egy pisztoly. Jó kis belga ismétlőpisztoly.
„Előkapod, puff-puff-puff, lelövöd őket?”
„Azt ugyan nem.”
„Miért nem?”
„Péter bácsi, képtelen vagyok belelőni egy másik emberbe.”
„Jó. Most nem pisztoly van a zsebedben, hanem kétélű jávai tőr, és ki vagy képezve késharcra. Leszúrod őket?”
„Nem.”
„Miért nem?”
„Hát ugyanazért, nem tudok beleszúrni egy másik emberbe, jaj, belegondolni is rossz, ugye az ropog, Péter bácsi, ha belevágom a mellkasába?”
„Jó, Kelet-Magyarország ökölvívóbajnoka vagy. Leütöd őket?”
Na, ez tetszett neki.
„Igen, igen... De nem teljes erőből.”
„Miért nem?”
„Mert eszembe jut, hogy elesik, beveri a fejét a járdaszegélybe, koponyatörés, meghal.”
„Baj van, hiszen a verekedés fő szabálya, hogy teljes erőből kell ütni, hogy az ellenfél ne üthessen vissza.”
Hát ő arra képtelen.
„Na, fiam, elárulom, mindig vereséget fogsz szenvedni a kriminalitással szemben, mert tisztességes ember mire olyan indulati állapotba jön, hogy cselekedjék, rég kinyírták.”

-Mint a politikában?
-Úgy. A múlt század közepén egy politikai gengszter fél Európát elfoglalta, mire a demokratikus országok nagy keservesen rászánták magukat elindítani a repülőgépeiket.

-Mi lett a sráccal?
-Mondtam neki, hogy a kriminalitással szembeni vereség bele van kalkulálva a tisztességbe. Nézett rám:
„Tényleg, Péter bácsi?”
„Tényleg.”
Kicsit jobban lett."

És még egy rövid idézet, szintén a tisztességről:
"Amikor az erkölcsi fejlődést tanítom, mindig feláll egy egyetemista: „Tanár úr, a tisztességes embernek jobb sora van az életben?” „Nem, fiam, azt tapasztalatom, rosszabb sora van. Tisztességesnek lenni nem jutalmazott magatartás, hanem rizikó.” „Akkor miért tetszik bennünket tisztességre tanítani?” „Fiam, én nem azt tanítom, hogy tisztességesnek lenni jó üzlet. Az ember nem azért tisztességes, mert azzal jól jár, hanem annak ellenére tisztességes, hogy el kell szenvednie a tisztességesség negatív következményeit.” Sokan kérdik tőlem mostanában, mire neveljék a gyereküket. Mondván, ha tudomásul veszik a társadalmi realitásokat, akkor hagyni kell simlissé válni, pillanatnyi hasznok szerint tevékenykedni, és sikeres ember lesz belőle. Aminek az az ára, hogy morálisan és érzelmileg is iszonyú messze kerül a szülőktől. Vagy lehet a saját erkölcsi normák szerint nevelni – baleknek. És én nem tudok mit tanácsolni."

Sanyarkodok...

Ez elé muszáj előre is bocsikálni és felhívni a figyelmet, hogy ez egy menzesz előtti kesernyés, őrjöngés-ömlengés… a saját bazi nagy egóm játékai miatt akadtam ki, elég rendesen…

Olvastam egy cikket, amiből ide rakok pár sort, hátha.
„Az Őrségben, ha valaki kullancsot talál a bőrében, elővesz egy gyufaszálat. Idézem a további teendőket: „Nyálazzuk meg a gyufa fejét, majd közvetlenül a kullancs teste mellett lassan körözzünk, mintha kenegetnénk!” A kullancs pár másodperc múlva átmászik a gyufára, mert nagyon szereti a foszforos illatot, képes elhagyni miatta a testet. A kullancs feje így még véletlenül sem marad bennünk!”

Na én olyan trééé hangulatban vagyok, hogy erről csak az jutott eszembe, hogy
engem még a kullancsok sem szeretnek!!!
sőt a szúnyogok sem csípnek! (mondjuk ez nem gond)
de tényleg, jön a szúnyog vámpír-repülésben, és a bőrömtől kb. fél centire elbizonytalanodik, néha azért még leszáll, de max. ücsörög egy kicsit, és már megy is a szomszédra…
kullancs is csak egyszer jött belém…
akkor az aktuális C/ex szerencsére sutty már ki is szedte, még mielőtt bepánikolhattam volna… mondtam is rögtön, hogy mégis szép az élet…
amúgyis egy szép nyári napon, egy tóparton dagonyáztunk, vagy 20 évvel ezelőtt…
de most uuuuuuu….
ÚÚÚÚÚÚ most tele van a hócipőőőőm…
az a gond, hogy magammal…
tehát menekülési útvonal sincs...vagyis van, csak ilyenkor okosan nem használom… én nem tudom ki-hogy van vele, de én már bazira unom, hogy mindent tudok,
DE NEM HASZNÁLOM!!!
Vagyis nem eleget, és amikor a legjobban kéne, akkor meg alig…
Pedig másoknak olyan kis hasznosan el tudom magyarázni, én meg bőszen szívatom magam…
na a mindent tudást arra értem, hogy egy rakás kipróbált, működő technikát ismerek arra, hogy hogy kell nem nyüglődni feleslegesen!!!
Mert a fájdalom az életben elkerülhetetlen, de a megélt fájdalmaink döntő százaléka
hóót felesleges!
magunknak köszönhetjük,
a gondolatainkkal tartjuk életben, tápláljuk őket…
a kis fájdalomtestünk enni akar a nyomorult, és ha nincs éppen konkrét okunk a nyavalygásra, a negatív indulataink kiélésére, akkor felfújunk valami semmiséget, kis ügyesen kreálunk magunknak bármit…
pl. azt mindenki tudja, hogy VVAnikót milyen durván félresöpörte maga elől az Alekosz… hát az brutális volt, csodálom, hogy szegény lányka, csak ennyire borult ki tőle…
az egyik kedvenc rokonom is a minap azzal lepett meg, hogy 30 évvel ezelőtti sérelmén puffog már hónapok óta, és hogy ő most bosszút ál, és esküszöm jobban ki volt akadva így pár évtized után, mint akkor frissiben…
hát ilyen okosak vagyunk mi emberek, ha nyüglődni akarunk… neki akkor frankón elmagyaráztam, hogy: gondolj már bele, hát ezek az indulatok, negatív energiák elsősorban neked ártanak, nézz tükörbe, ráadásul az egész környezeted hangulatába belepiszkítasz…
a másik fele, meg hogy eredetileg nem is neked volt bajod, hiszen te sem érted, hogy mostanában mitől vagy ilyen, hanem a kollektívből kaptad a szart, csak nem vetted észre, és előástad ezt a régi csóka dolgot, hogy témát adj az indokolatlan puffogásnak…
olyan okosakat tudok mondani, hogy néha teljesen meghatódok magamtól…
és hiába…
ez a rusnya egóm, (olyan kis igyekvő a lelkem) csak terpeszkedik rajtam, és hiába figyelem, tudok róla, tudom előre a kis trükkjeit, együtt dúdolom vele a uncsi lemezeit…. és még sem tudok túllépni rajta!
Nincs olyan, hogy szabad akarat! Jaj.. ez már megint a titkos tanítás, amire nem mindenki érett…
persze, első körben VAN!… ne hallgass rám, küzdj… próbáld ki a határaid, tegyél meg mindent, ne add fel, stb.

de pár év után, pár évtized után, azért gondolkozz el ezen az akarat dolgon… én pl. úgy vagyok vele, hogy vannak dolgok, amiket meg akarok tenni, és még sem teszek meg, és vannak dolgok, amiket nem akarok megtenni, és mégis megteszem…
így volt egész életemben…
és nagyon rossz duma lenne részemről azt mondani, hogy amit nem tettem meg, azt nem is akartam igazán, mert tudom, hogy mennyire akartam, és szenvedtem tőle, hogy mégsem tettem meg… és pontosan tudom, hogy olyan dolgokat is tettem, teszek, amiket NEM AKAROK! NEM NEM ÉS NEM! Eszembe sem jutna szándékosan tenni, és megtevődik!
-erre mondta PP., hogy nem szabad összetéveszteni a külső és a belső lehetőségeket...

Na ebből van már elegem… most nagyon rám tört…
nagyon gázos programok működtetnek… és hiába vígasztalom magam, hogy legalább úton vagyok, hogy azért apránként, de haladok.. tele van a tököm a stagnálással, a totyorgással…. áttörést akarok!!!
ooo… legalább egy kis friss lendület jönne…

én már olyat is kipróbáltam tegnap, hogy mások nyavalyáiról olvasok, sőt, szegény Japánról is néztem videókat, hogy na tessék, mi bajom van hozzájuk képest?!
Ilyen kis primitívusz trükköket is bevetettem, mert azért ez is működik, egy kicsit megkönnyebbül az ember, ha kinéz az ablakon… mert ugye még ablaka is van, és jön haza a kicsi lány, aki szeretettel felinteget… húúúúúúúú….. de ezek csak pillanatnyi megkönnyebbülések…
az is a gond, hogy az egész emberi kollektív hangulat is siralmas állapotban van… az pedig mindenkinek kihat a személyes kis érzelmeire is… lehet, hogy nem mindenki egyformán érzékeny rá, de hogy hat, az biztos…
nekem 8… ugyanis tudok róla, sokszor fel is ismerem, hogy ezt a hangulatot most ajándékba kaptam a közösből, vagy a tényleges jelenem ad rá okot, valóban a saját érzésem-e… azért fontos észrevenni, mert mielőtt még személyessé teszed, könnyebben el lehet engedni... ha már kisajátítottad, kerestél rá (tudattalanul) egy saját okot', úgy nehezebb...

Jó, én értem, hogy miről regélek… csak azt nem, hogy minek??? Tényleg.. minek?
és ezt most tegyem fel a blogba? Vagy kukázzam ki? Mert úgy kezdtem, hogy valami olyasmit írok, amit felteszek, de hát ez lett belőle…
hm-hm… nagy baj nem lehet, max. legközelebb rám sem kattintanak, engem meg még az sem érdekel, hogy én mit gondolok magamról…
brrr…. Mennél rosszabb, annál jobb!!! Mert ha a nyüglődésen keresztül tanulok, akkor nyugodtan fosszam meg magam minden értéktől, amivel kényeztetne az élet… mert érdekes módón úgy veszem észre, hogy az élet ezért szeret engem, kényeztet engem,
ha hagyom… csak szegény hiába küzd, hogy engem elégedetté tegyen, a tenyerén hordozzon…
na ja! Majdnem bedőltem…
ha annyira szeretne, akkor odafigyelt volna, hogy milyen kondicionáltságokat ültet belém…
itt szúrta el, akkor meg nekem már utólag ne akarjon kedveskedni, meg cukkolni, hogy ez a lehetőség is előtted áll, meg ez is, ezt is élvezhetnéd, ezt is választhatnád meg azt is… mert nagyon jól tudja, hogy NEM választhatom… csak vágyom rá… brrr… kis genya..
a drága Balszekár is elmehet a francba… a nagy igazával együtt… és Balszekárt ráadásul kicsit jobban kedvlem magamnál.. mondjuk meg is érdemli….
Hát ilyen állapotba vagyok egy ideje… amire nem ok, hogy meg fog jönni, hogy fonnyadok, hogy nincs pasim, hogy nincs munkám, hogy nincs pénzem, hogy van viszont jó sok adóságom, hogy a számomra fontos emberek közül sok nagyon rossz passzban van, stb. találhatnék ezer okot a nyüglődésre,

de attól még itt a tavasz, attól még lélegzem, létezem, süt a nap…
jó.. már túlestem minden határon, be is fejezem.. inkább elmegyek tornázni, két órán keresztül kitombolom magamból ezeket a kis buzeráns stresszhormonokat, mert nem hagyom, hogy fizikailag is lerobbantsam magam... tessék?????? Mit mondtam??? Nem hagyom!!?? okés, fogalmazzunk helyesen, nem !akarom! hagyni!

Fraktálos relax

Ezek a fraktálok!

Ezekre állandóan rácsodálkozom, de most már napok óta a fraktálmániám van!!!
Először R/ex mesélt róluk, már vagy 15 éve, de hogy mostanra már milyen jó kis videókat lehet látni róluk, az csúcs….

Ezen a képen pl. egy Mandelbrot-halmaz rajzolata látható, ami az egyik legismertebb fraktálcsalád.
Hogy mi is az a fraktál, az elég ködös volt számomra, matematikai törvényszerűség, egyenletek, huuu….nem az én világom…
Igazából akkor értettem meg, hogy miről van szó, mikor a Sierpinski-háromszöggel találkoztam. Azt értem, az tuti, nem nagyon durva egyenletek, hanem egy kép, logikus, világos.. hol van ez a matekórák anyagától?
Egy hete jó kis tibeti zenét kerestem a neten és elkeveredtem a fraktálos-mandalás-zenés relaxos klipekig. Szöveg nincs rajtuk, de jól lelazítanak, ha megtalálod a megfelelőt… mert rengeteg van belőlük, van ami túl pörgős, vibráló, vagy a zene idegesítően nyugtató, vagy csak túl elektronikus, szóval ezer féle van, érdemes kóstolgatni őket… Ezen a linken azokat a relax videókat találjátok, amik a legjobban tetszettek a rengeteg közül.
Csodálatos világ, és nagyon jól lelazít, kimos. És az bizony ránk fér, valljuk be. Szerencsére sokféle relaxációs módszer létezik.
Ha kezdő vagy ezen a téren, és még nem alakult ki az egyéni technikád, akkor az egyik legegyszerűbb, de hatásos módszer, ha benyomsz a lejátszódba valami ízlésednek megfelelő zenés-szöveges anyagot. A mobilt lekapcsolni, kaputelefont mellétenni, gyereket apjára bízni, kutyát-macskát kizárni, a halak maradhatnak. Azért jó kezdőként szövegeset hallgatni, mert nem hagy elkalandozni, visz téged, és ha szót fogadsz, akkor tényleg lelazít. Érdemes többet meghallgatni, hogy megtaláld az ízlésednek megfelelőt.
Sajnos számomra ezek többsége annyira édesen-ringatóan-csepeg, hogy hót ideg leszek tőlük (egyedül a Domján féle Sziget, Tükörképem és a Szeretetfa című meditációs gyakorlatokat tartalmazó CD-t tudtam végighallgatni néhányszor).
Ha már gyakorlott vagy, akkor elég egy jó zenét betenni, ha pedig profi vagy, akkor pár másodperc alatt, napközben bármikor kisimíthatod magad. Ha már erre sincs szükséged, akkor érdekelne, hogy érted el.