Szia mindenkinek!Úgy döntöttünk, hogy újra cicánk lesz. Már egy ideje nyitott szemmel nézelődök az utakon, mert eddig minden cicánk úgy lett, hogy befogadtuk, találtuk őket. Most valahogy szerencsére nem látok ilyen kidobott cicákat, ezért rákerestem a neten ilyesmikre. Végül úgy döntöttem, hogy az Illatos úti sintértelepről mentek ki valami kis jószágot. Sajnos közben nagyon lehangolódtam, ennél még az is jobb lett volna, ha az utcán találok kikukázott kiscicát. Azok a képsorok, amiket ilyen helyeken lehet látni, nem nekem valók. Sajna, én hülye-barom-állat, nem bírtam ki, és olyanra is rákattintottam, amire nem kellett volna. Meg is érdemeltem, soha többet nem szadizom magam ilyesmivel. A megkínzott állatokra nem lett volna szabad ránéznem. Ezeket a képeket, azért tették ki, hogy ha valakinek elveszett a kutyája, akkor hátha felismeri bennük, és nem keresi tovább. Én nagyon higgadtnak, bölcsnek, szeretetteljesnek gondolom magam, amúgy. De ilyenkor valami olyan indulatok szabadulnak el bennem, ami kicsit ijesztő, csak egyszerűen azt szeretném, hogy mindenkivel az történjen meg, amit ő csinál más élőlénnyel. Gonosz vagyok, hogy ezt kívánom, ugye? Nem méltó egy jó emberhez a fogat-fogért, szemet-szemért ugye? Különben érdekes, mert ha velem tenne valaki rosszat, akkor nem gondolnám azt, hogy visszakapja, de ha egy védtelen, ártatlan lénnyel, akkor igen. Na most jól kiakasztottam magam, de mindjárt elrendezem a dolgaim. Azért majd veszem az energiát, és elmegyek arra a telepre, egy macsekért, de csukott szemmel.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése