2010. június 20., vasárnap

Középső ujj és herót...

Honnan ered, és mit jelent a feltartott középső ujj?

Verőfényest mindenkinek!

Főleg lánykámnak és kis csapatának, akik mostanra béreltek ki egy balatoni házat…
Izgult, hogy befér-e minden a táskájába.. ötleteltem, hogy menjen a gumicsizmába, esőkabátba és a meleg cuccokba, a napszemüveg és a fürdőruha meg simán befér a táskába… meg hogy hány váltóruhát vigyen? Sokat, mert nedves időben nehezen száradnak…
Na azért csak kisüt rájuk a nap, már kértem, hogy küldjenek Ciprusról, ott ugye van bőven…

Ez a középső ujjas cikk azért került be ide, mert herótom van tőle, hogy olyan dolgokat használunk, aminek nem tudjuk az eredetét, vagy hogy pontosan mit is jelent…
pl. itt van rögtön a herótom van’… mi az a herót? Okos ex elég közel járt, de végül lenyúltam az idegen szavak szótárát, és felolvastam a családnak… azt már tudom, hogy ritkábban van herótom, mint hittem.. J))))

De mi a helyzet ezzel a középső ujjal? Na ennek is utána néztem, és tessék, ezeket találtam..


„Igaz-e a legenda az ujjlevágással fenyegetett angol íjászokról, illetve mi volt a mára a világ nagy részén egyezményes jellé vált sértés üzenete más korokban?

A középső ujj történetével P.M. Fragen&Antworten friss számában foglalkoznak röviden, felsorolva a fő jelentésértelmező legendákat. Néhány keresés után kiderült, a témát anno a szépemlékű Zóna is feldolgozta, aztán – a februári legendás Focus címlap kapcsán – a kiváló latin blogon, a laudator temporis actin is megjelent. Úgyhogy itt inkább csak röviden írok róla, aki részletesebben akar olvasni a témáról, nézzen körül a lent ajánlott linkeken.

Az egyik legnépszerűbb elmélet szerint a középső ujj felmutatása az 1415-ös agincourti ütközetre vezethető vissza. E csata előtt fenyegetőztek állítólag azzal a franciák, hogy levágják a fogságba esett angol íjászok ujját, hogy azok ne tudjanak többé lőni, és – továbbra is szigorúan állítólag – e csata után jelezték a győztes V. Henrik angol király katonái kárörvendően középső ujjaikkal, hogy nem sikerült a francia terv. Történészek szerint azonban ebből semmi sem igaz: nincs írásos bizonyíték és a foglyok megcsonkítása sem volt divat akkoriban – inkább váltságdíjra cserélték őket. Ráadásul értelme se lett volna a rituálénak: melyik katonai vezető akarta volna biztos pénzbevétel helyett visszaküldeni az íjászokat, hogy azok másnap újra beálljanak az ellenfél soraiba, valamilyen más fegyvert szorongatva megcsonkított kezükben?

Mint ahogy arról a laudator is beszámol, a „digitus impudicus” (azaz a szemérmetlen ujj) vagy „digitus infamis” (azaz a becstelen ujj) gesztusát már a görög-római antikvitás is ismerte. Ki Martialist idézi bizonyságul, ki Suetoniust, ki Aristophanést; a latinblog szerzője azonban azt a forrást, amely már ötszáz éve összegyűjtötte mindezt – Erasmus Adagiáját. Az ókori közmondások legnagyobb gyűjteményéből kiderül, hogy a feltartott középső ujj jelentett megvetést (Martialis), mutatóujj helyett mutatásra használva hitvány és elpuhult embert (Diogenés Laertios) és legnagyobb megvetést illetve kötelet (Juvenalis) is.

Vannak persze egészen eltérő értelmezések is: a latin blog szerzője – egy Persius-idézetre hivatkozva – bajelhárító, szemmelverés ellen védő funkcióról is ír, a német P.M. Fragen&Antworten pedig szexre való felhívásról beszél, valamint arról, hogy – görög komédiákban – a nem figyelés jeleként is használatos volt. Utóbbiról a Straight Dope is beszámol: a történész Suetonius szerint Augustus Caesar egyszer azért zavart el egy előadót, mert az obszcén módra a középső ujjával akarta lecsillapítani zajongó közönségét.

A különböző kézjelek értelmezései persze nem csak koronként, de adott korokban kultúránként is változnak. A Canberra utcáin 1992-ben végighajtó George Bush amerikai elnök is ennek esett áldozatul, amikor – sikeresnek értékelve az ausztrál vezetőkkel folytatott tárgyalásait – a máshol a győzelem jeleként ismert V-t mutatta a köszöntésére összegyült tömegnek. Az ausztrálok azonban ahelyett, hogy meghatódtak volna, inkább dühösek lettek, írta az esetről beszámoló MTI 1992-ben; Ausztráliában ugyanis a két ujjból formált V betű – bizonyos szögből mutatva – ugyanazt jelenti, mintha valaki a középső ujjával intene Amerikában (lásd még).

Forrás: www.urbanlegends.hu

És itt nézheted meg a képeimet:
www.kohutekgaleria.hu
Mert a Lujza az fest.

2010. június 16., szerda

Bódhiszattva a metrón...

Sziasztok mindenkinek!

Pár perc nevetés, persze, csak ha nem sajnáljátok rá az időt…

Hat perces videofilm egy metróútról…
Van még két másik nevetős kedvencem, egy esküvős mulatság, és az egyik kedvenc színészemről egy jól sikerült riportkísérlet... :)

A nevetés kétségkívül az egyik leghatásosabb gyógymód: igen komoly testi tréning, megmozgatja egész keringésünket, fokozza a szívműködést, kitágítja az ereket, és ezzel rövid időn belül egyensúlyba hozza a vérnyomást.



Egy jó kis hahotázás közben a mellkas izmai erőteljesen összehúzódnak, a hasüregben felgyorsul a vérkeringés, javul a belső szervek oxigénellátása, megnő a légzés intenzitása. A test többi izma elernyed, néha úgy érezzük egészen elgyengülünk, ha kitartóan nevettünk. Az agyban olyan vegyületek szabadulnak fel, amelyek csökkentik a fájdalomérzetet, és egész testünket kellemes bizsergés hatja át.

Nemrégiben amerikai kutatók tudományos vizsgálattal igazolták, hogy a nevetés igen hasznos kalóriaégető módszer. Állítólag napi 10-15 perc kacagással egy kis szelet csokinak megfelelő energiamennyiséget "dolgozhatunk le".

Tudományos tény, hogy a nevetés valóban olyan különös belső nedvek, "örömhormonok" termelődését indítja meg az emberi testen belül, mint a boldogság-érzetet keltő endorfinok, vagy a külső környezet behatásainak káros következményeit semlegesítő stresszellenes hormonok.

A nevetés pozitív hatásai akkor is működésbe lépnek, ha a nevetést erőltetve kezdjük, mint a hahota klubokban. Dr. Madan Kataria indiai orvos találta ki az azóta már nemzetközileg ismert és elismert módszerét: a Hahota Jógát. A Hahota Jóga (más néven nevető jóga) egy újszerű, spontán, a hasya jóga alapjaira épülő nevetés-technika, melyet világszerte hahota klubokban ismerhetnek meg és gyakorolhatnak a nevetni vágyók. Én is voltam ilyet kipróbálni, és tényleg jókat lehet nevetni a szituáción, a sok flugi emberen, akik felnőttként olyan furán kezdenek viselkedni. :D
www.agykontroll.hu/gyogyito-nevetes

2010. június 10., csütörtök

Drámai, rohamos belátás...

Sziasztok!

Annyira tetszett nekem ez a kis film, ez a történet, a mondanivalója, hogy berakom ide.
Jill Bolte Taylor a Harvard Pszichiátriai Tanszékénolyan dolgozott, mint agykutató. 1996-ban agyvérzést kapott, és ezzel egy olyan kutatásra nyílt lehetősége, melyet kevés tudós kívánna önmagának: belülről vizsgálhatta agyát, a jobb és bal agyfélteke szerepét, az agyvérzés folyamatát. Szerencsére túlélte és felépült, így saját szájából hallhatjuk történetét.
Itt megnézhetitek a 20 perces videót, ami ihajladejó, itt pedig külön is elolvashatjátok a szövegét.

2010. június 9., szerda

Freskófalu

Verőfényest mindenkinek!

Hát lehet rám azt mondani, hogy naív vagyok, vagy bármit, de nekem akkor is nagyon tetszik ez a próbálkozás… tiszteletem Pásztor Eszternek…

cigány-freskófalu

http://www.noltv.hu/video/2049.html

Lehet, hogy azért mert festészeten keresztül segítene az ott élőkön, közelebb áll a szívemhez, de ahogy belegondoltam, mindenféle szempontból sok jó származhat belőle…
még egyszer ismeretlenül is gratula Eszternek…

és drukk... drukk... drukk a sikerért!!! :)

Az én képeimet, pedig itt nézheted meg:
www.kohutekgaleria.hu
Mert a Lujza az fest.
:)

2010. június 7., hétfő

Dohányzás, passzív dohányzás...

Üdv... :)

A bevezető hosszú naplózásba fulladt, akit csak a dohányzós rész érdekel, az tekerjen a zöld színnel kiemelt részhez... :)
Ma a Széchenyi büféjében konkrétan füst volt, cigifüst... én meg úgy felhúztam magam a gátlástalan bagósokon, hogy elhatároztam két dolgot... az egyik, hogy összeollózom ezt a cikket, a másik az, hogy legközelebb szép udvariasan megkérem őket, hogy ne már.. igazából már ma is megtettem volna, de nem akartam, mert mire rájöttem, hogy mi zavar, már indulatok voltak bennem, az meg rossz tanácsadó.. ha már beindult az egóm, akkor hagyom a fenébe... majd egy higgadt állapotból, az úgy rendben lesz...
úúútálom a cigifüstöt... ég tőle a szemem, kapar a torkom, és bazi büdös..
most nem azért, de az ember bőre is beszívja, és hiába fürdesz meg egy buli után, akkor is érezni, de itt szabok határt... azért megnyúzni nem fogom magam...


bezzeg gyerekkoromban olyan természetes volt számomra a bagóbűz, hogy észre sem vettem...
amíg otthon laktam, addig bizony erős passzív dohányos voltam... és igazolhatom a lejjebb írt hatásait... sajna tudom milyen a jó kis középfülgyulladás... hát bizony fáj...
egy szobában laktam a nagymamámmal, aki sokat szívott, keveset szellőztetett, de ez még semmi, hanem anyám nem szerette volna, ha az ő szobájában büdös van, ezért hidegben ő is a mi szobánkba jött bagózni… amúgy már rég leszokott a dohányzásról, minden flanc nélkül, egyik napról a másikra, mert egyszerűen úgy döntött és kész... valami sárga fogakról, ujjakról beszélt, meg hogy a bőrnek sem tesz jót, gondolom az egészség is felmerülhetett, mint ok, de erre nem emlékszem.... a lényeg, hogy már őt is zavarja a füst, ha kint sétál az utcán, és megérzi akkor szóvá is teszi, hogy az embernek ezt kell szívnia mások miatt...

velem meg az első pasim közölte finoman, hogy nagyon szeret, de kicsit nagyon büdös vagyok..
hát meglepődtem, és bár nem éreztem, de elhittem neki... ezek után igyekeztem úgy elmenni otthonról, hogy előtte hajat mossak, és a tiszta ruhámért csak kirohanok a kertbe, és gyorsan belebújok, mielőtt elindulok... jó, nem csak bagóbűz áradt belőlem, hanem penészes doh is... mert olyan talajvizes lakásban éltünk, hogy a szőnyeget ha felemeltük, akkor vízcseppek voltak alatta... ja és sötét is volt nappal is, mert az ablak sem volt túl nagy, de előtte meg valami fatároló volt, ami bizony jól lefogta a maradék fényt is, ami a fák lombján keresztül még bejutott volna... hát nem volt egy fényes kégli... fürdőszoba, meleg víz nothing... vécé és víz volt kint a közös helységekben... kívülről egy hangulatos kis régi villa volt... csak sajna mi az alagsorban laktunk, a betonos mosókonyhában... viszont boltíves volt, amit szintén szerettem... és nagyon vastag falak voltak, meg valami vasajtó, mert az volt a háború alatt az óvóhely...
de a lényeg, hogy volt kert.... kint olvastam ameddig csak láttam, sötétedésig egy óriási vadgesztenyefa alatt... azóta is a kedvenceim közé tartozik ez a fa... a virágaival... és a már lepotyogott gesztenyéivel... mert az éppen hulló gesztenye kész veszedelem, mikor belefeledkezel egy jó kis delfin-könyvbe.. :) ha csak a gesztenye találna el, az még nem is lenne baj, de csak a fejeden válik el a jó kis tüskés házától... hát igen, régi szép emlékek... :)))
mondjuk helyileg is szerettem…. egy zöldövezeti, madárfüttyös kis utca, kettő percre a 7-es buszmegállótól, ami éjszakai is járt... tehát ifjonc koromban élvezhettem a jó közlekedést.. és közel volt a Műjégpálya... na azt már igazán szerettem... főleg mikor vettem magamnak egy használt hokikorit, 400 kemény forintért.. persze bőrből, és fűzős volt még… a lányoknak való műkori helyett innentől ezzel fiússal hasítottam… a hasítás hassal történt természetesen... igeen... meg térddel…
akkor vettem meg életem első valódi farmerjét is, a Keletinél kapu alatt suttyomban.. persze mondanom sem kell, hogy a műkori és a hokikori között van némi különbség.. így amíg technikát nem váltottam, addig ahogy fakult a farmerom, úgy kékültem én...
egy kanyar vissza a bagóhoz... annak is kékes a füstje…

A DOHÁNYZÁSNAK OLYANNAK KÉNE LENNIE, MINT MINDENNEK…
BÁRKI SZABADON, DE NE ÁRTSON VELE MÁSOKNAK…

Magyarországon évente 25-30 ezer ember dohányzás miatt hal meg, több mint 50 százalékuk 65 éves kora előtt - mondta el Simon Tamás, a Magyar Rákellenes Liga elnöke. A magyar férfiak 40 százaléka, a nők 28 százaléka cigarettázik és a középiskolások 26 százaléka - hívta fel a figyelmet az elnök. A megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, arra, hogy az ember ne gyújtson rá az első cigarettára. A középiskolákban működik a kortárs segítő, kortárs oktató mozgalom: a "kiképzett" diákok a többi között a dohányzás negatívumairól, az egészséges életmódról beszélnek osztálytársaiknak, ami azért hasznos, mivel a gyerekek egymástól tanulnak jót és rosszat.

Napi 1-4 szál cigaretta megháromszorozza a halálos szívbetegség kialakulásának esélyét. A szívinfarktusnak, érelmeszesedésnek, magas vérnyomásnak és az agyvérzésnek is a dohányzás az egyik legfontosabb ismert kockázati tényezője. A rák egyes formái jóval gyakoribbak a dohányzók körében, a káros szenvedély hozzájárulhat a gége-, a szájüregi és garatrák, a hasnyálmirigy, hólyag- és méhnyakrák kialakulásához is.

A gyermekvárás időszakában az édesanya dohányzása a magzati fejlődés visszamaradását idézheti elő, kisebb lehet az újszülöttek testsúlya, testhossza, fej- és mellkörfogata. Világszerte emberek százezreinek halálát okozza a passzív dohányzás. Egy cigarettázó kolléga mellett eltöltött két óra annyit jelent, mintha négy szál cigarettát szívott volna el a nemdohányzó is. A füstös otthonban élő gyerekek körében nagyobb a hörgőgyulladás, tüdőgyulladás, középfülgyulladás gyakorisága.

A Dohányzásmentes Világnapot az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) kezdeményezésére tartják 1988 óta. Jelenleg világszerte mintegy 1,3 milliárd ember dohányzik, számuk 2025-re megháromszorozódhat. Évente öt-hatmillió ember halála vezethető vissza a dohányzás ártalmaira, a cigaretta ugyanis több mint négyezer különböző, a szervezet számára káros vegyi anyagot tartalmaz. A dohányzás elleni küzdelem a WHO egyik legfontosabb feladata lett az utóbbi évtizedben, 2003-ban született a Dohányzásellenes Keretegyezmény (FCTC), amelyet Magyarország is ratifikált. A WHO a felnőtt lakosság körében 20 százalék alá kívánja szorítani a dohányzók arányát. Hazánkban minden harmadik felnőtt füstöl, s minden ötödik ember a dohányzás következtében hal meg.

A szakértők úgy becsülik, hogy világszerte minden tizedik halálesetből egy a dohányzás számlájára írható, csak ebben az évben 5,5 milliónyian veszítik életüket a füstölés miatt. Ha továbbra is a most tapasztalt irányzat érvényesül, 2020-ra ez a szám 7 millióra, 2030-ra pedig 8 millióra nő.

Az utóbbi négy évtizedben a dohányzás aránya visszaszorult az olyan fejlett országokban, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Japán. A fejlődő régiókban azonban emelkedett a cigarettázók száma. A www.tobaccoatlas.org oldalon elérhető összeállítás szerint a világon egymilliárd férfi dohányzik, a fejlett országok férfi lakosságának 35 százaléka, a fejlődő országokban pedig 50 százaléka gyújt rá rendszeresen. A nők kevésbé érintettek, világszerte 250 millióan dohányoznak rendszeresen: az ipari országokban élő nők 22 százaléka, a fejlődő országokban élők 9 százaléka cigarettázik.

A dohányosok 33-50 százaléka hal meg káros szenvedélye miatt, és átlagosan 15 évvel élnek rövidebb ideig nemdohányzó társaiknál. Kínában a legrosszabb a helyzet, a világon előállított cigaretták 37 százalékát az ázsiai országban szívják el. Kína a legnagyobb gyártó, majd az Egyesült Államok, Oroszország és Japán következik a sorban.

Már néhány héttel a dohányzás abbahagyása után jobb eredményt mutatnak a szívbetegséggel kapcsolatba hozható gyulladásmarkerek - állapították meg egy most megjelent tanulmány szerzői.

A dohányzásnak ismert a gyulladások előidézésében játszott szerepe, a leszokás viszont csökkenti a szív- és tüdőbetegségek okozta halálozást - írta a Chest orvosi folyóiratban a manhasseti Feinstein Orvosi Kutatóintézet munkacsoportja. Azt pontosan nem tudni, hogy a dohányzás elhagyása után rögtön érzékelhetők-e a jótékony hatások.

Ennek kutatására a szakemberek különböző gyulladásmarkerek - a C-reaktív protein (CRP), a tumornekrózis-faktor (TNF) és más anyagok - kimutatására alkalmas vérteszteket dolgoztak ki. A dohányzásról való leszoktató programban 36 nő vett részt önkéntesként, akiknek a vérét a 6-7 hét alatt négyszer vizsgálták. A TNF és két, vele kapcsolatos anyag szintje jelentősen csökkent a kísérlet ideje alatt a vizsgált személyekben, és csökkent a CRP, valamint az interleukin-6 szintje is.

A dohányzásnak nagyobb hatása van az élettartamra, mint a társadalmi státusnak - állapítják meg brit kutatók a témát vizsgáló eddigi legnagyobb tanulmányban, mely kedden jelent meg a British Medical Journal című orvosi szaklapban.

Laurence Gruer és kutatócsoportja még a hetvenes évek közepén kezdte meg két nyugat-skóciai városban 15 ezer férfi és nő egészségi állapotának követését. Az akkor 45 és 64 év között lévő emberek túlélési arányát 28 év elteltével vizsgálták meg.

Az eredmények szerint a túlélési esélyeket mindkét nemnél jobban rontja a dohányzás ténye, mint a hátrányos társadalmi helyzet önmagában.

A nemdohányzók között a legtehetősebb csoportban a nők túlélési aránya 65 százalék, a férfiaké 53 százalék volt, míg a legalsó társadalmi státusúak körében a nőké 56, a férfiaké 36 százalék.

A jobb szociális helyzettel járó túlélési előnyt azonban elveszítették azok, akik dohányoztak. A legbefolyásosabb felső hányadban a dohányos nők túlélése 40 százalék, a férfiaké csak 25 százalék volt. A legkisebb bevételű csoportban pedig a dohányzó nők túlélési aránya mindössze 35 százaléknak, a férfiaké 18 százaléknak bizonyult.

Alig néhány hónap elég volt ahhoz, hogy a nyilvános helyekre vonatkozólag bevezetett franciaországi dohányzási tilalom a gyakorlatban is bizonyítsa pozitív hatását, nevezetesen a vendéglők, kávéházak, bárok, diszkók alkalmazottainál. Egy tanulmány máris kimutatta, hogy amióta kevesebb füstöt kell beszívniuk, mivel már nincsenek kitéve a passzív dohányzás kényszerének, érrendszerük állapota máris javult.

A Dilater (Tágítani) névre keresztelt vizsgálat eredményeit, mint az a Le Figaro hasábjain olvasható, a napokban mutatják be a francia kardiológiai társaság egyik nemzetközi rendezvényén, Párizsban. Daniel Thomas, a társaság korábbi elnöke elmondta a lapnak: ismert, hogy a dohányzás az érelmeszesedés, a magas vérnyomás, a cukorbetegség egyik előidézője lehet, de tudnivaló, hogy az erek állapotára is hatást gyakorol, elősegíti a vérrögök kialakulását, a gyulladást és csökkenti az erek tágulási képességét, és ezzel a szívinfarktus egyik fő okává válhat.

Az 50 éves kor alatt bekövetkező szívinfarktusok áldozatainak háromnegyede dohányos, és sok esetben olyan emberekről van szó, akiknél ez volt az egyetlen kockázati tényező. Ez a passzív dohányosokra is érvényes: "Egy dohányfüsttel telített helyiségben dolgozó egyén napi tíz cigarettának megfelelő füstöt szív be, és ez 60 százalékkal növeli az infarktus veszélyét" - hangoztatta az orvos. A dohányzás betiltása a nyilvános helyeken éppen a nem dohányzók egészségének óvását szolgálta.

A Dilater tanulmány keretében Toulouse városában 23, nem dohányzó vendéglői, kávéházi, és éjszakai szórakozóhelyen dolgozó alkalmazottat vizsgáltak. Előbb 2007 decemberében, a dohányzási tilalom bevezetése előtt vetették alá őket műszeres - Doppler-ultrahangos - vizsgálatnak, majd három hónappal később megismételték azt. A változás látványos volt: decemberben vérereik tágulási képessége még jelentősen elmaradt a füstmentes környezetben élő és dolgozó más nem dohányzókétól, három hónappal később átlag 37 százalékkal javult és csaknem a normális szintre tért vissza.

A Le Figaro korábban beszámolt arról, hogy már 2008 februárjában 15 százalékkal csökkent a kórházak sürgősségi osztályain az infarktusesetek száma. 2009 elején várják egy ezzel kapcsolatos, évekre visszamenő tanulmány eredményeit. Hosszabb távon a szívinfarktusok száma évi 5-10 ezerrel, azaz 5-10 százalékkal csökkenhet, vélik a francia kardiológusok. A dohányzási korlátozásoknak a légzési betegségekre és a tüdőrákra gyakorolt hatását csak hosszabb távon lehet majd kimutatni.

Mint arról már beszámoltunk, 2008-ban a dohányzási tilalom és a magas dohányárak miatt minden korábbinál kevesebb cigaretta kelt el Franciaországban. 2008-ban összesen 54,4 milliárd szál cigarettát adtak el a Gitanes és a Gauloise hazájában. Ez 1,2 milliárd szállal, 2,3 százalékkal kevesebb, mint 2007-ben, és nagyjából 30 milliárd szállal kevesebb, mint tíz évvel korábban, amikor közel 85 milliárd szálra rúgott az éves forgalom.

............................................................................................................................................................

Több gondja adódhat a teherbeeséssel azoknak a nőknek, akik életük egy szakaszában mások dohányfüstjét szívták.

Korábbi tanulmányok jelezték, hogy a dohányzó nők több kockázatot vállalnak terhességük idején, sőt utódaiknál is gyakrabban jelentkeznek egészségügyi problémák. Kevesebbet tudtunk azonban eddig a passzív dohányzás ártalmairól.

Egy, a Tobacco Control című folyóiratban decemberben közzétett tanulmány 4800 nő egészségügyi adatait elemezve megállapítja, hogy a dohányos szülő mellett felnőtt nők nehezebben estek teherbe, azaz körükben nagyobb volt azok száma, akik egy évnél hosszabb ideig próbálkoztak. Akár gyerekkorukban, akár felnőttként kényszerültek passzív dohányzásra, az átlagoshoz képest 39 százalékkal emelkedett a vetélés vagy halvaszületés kockázata, valamint 68 százalékkal nagyobb valószínűséggel jelentett gondot a teherbeesés.



Luke J. Peppone kutatásvezető, a New York-i Rochester Egyetem munkatársa megdöbbentőnek nevezte az eredményt, amelyet a statisztikai adatok mutatnak. Az ok-okozati összefüggést erősíteni látszik, hogy a káros hatások emelkedő tendenciát mutattak attól függően, napi hány órát töltött dohányzók körében a vizsgálatban résztvevő nő.

A cigaretta füstjében lévő mérgező anyagok károsíthatják a sejtek örökítőanyagát, befolyásolhatják a megtermékenyülést, növelhetik a vetélés kockázatát, vagy megakadályozhatják egyes hormonok megfelelő működését.

Ha valamennyi étteremben, kocsmában, munkahelyen és hivatalban soha nem gyújt rá senki, egy év alatt jelentősen csökken a szívinfarktus miatt kórházba szállított betegek száma. A Skóciából származó adatokat a világ első számú orvosi folyóirata, a New England Journal of Medicine közölte.

Amikor 2006-ban egy márciusi vasárnapon reggel hat órától Skócia egész területén megtiltották a cigarettázást minden kocsmában és egyéb vendéglátóipari helyen, sok dohányos és a dohányzás fennmaradásában érdekelt szervezet, személy közölte, hogy a törvény betarthatatlan, rengeteg vendéglő és italbolt tönkremegy, az ott dolgozók utcára kerülnek.

Ez a szöveg az Európai Unió sok országában elhangzott, de a nagyközönség - még a dohányosok nem kis létszámú csoportja is - sokkal megértőbb és törvénytisztelőbb, mint azt az anyagilag érdekeltek elhitetni próbálták. Skóciában a megkérdezettek 60 százaléka helyeselte az új törvényt és azóta már az Európai Unió sok országában füstmentes környezetben élhet az emberek többsége.

A gyermekek és felnőttek egészsége érdekében hozott rendelkezés kedvező hatásai hamar megmutatkoztak. Már az is jó jel volt, hogy Skóciában a cigarettázás vendéglátóipari tiltását lényegesen könnyebb volt elérni, mint Angliában. A törvény érvénybe lépése után néhány hét múlva a kocsmák 86 százalékában senki sem dohányzott.

Még egy év sem telt és Skócia területén 14 százalékkal csökkent a kórházakba infarktus gyanúja miatt beszállított dohányosok száma. A kutatók azt is vizsgálták, hogyan hatott a változás a nemdohányzókra, a passzív dohányzás áldozataira. Az eredmény itt is érvényesült: a mások füstjét szívók körében az infarktus gyakorisága 21 százalékkal lett kisebb.

A vizsgálat vezetője, Jill Pell azt mondta: "A tiltás kétféleképp is működött. Védte a nemdohányosokat, de úgy látszik, sikerült elérni, hogy a dohányosok egy része is leszokott a cigarettáról". A munkacsoport 5900 beteg sorsát követte és nyolc, korábbi vizsgálat adatait is földolgozta.

A kutatók idézik az Egyesült Államokban nyert tapasztalatokat is. Kaliforniában 1988-ban jelentősen emelték a dohánytermékek adóját és a legtöbb munkahelyen 1995-ben megtiltották a dohányzást. Azóta abban az államban az USA átlagánál háromszor gyorsabban mérséklődött a tüdőrák előfordulása.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A dohányos középkorú felnőttek gyengébben teljesítettek a memória- és értelmezési teszteken, mint nemdohányzó társaik - közölték francia kutatók.

Ötezer brit köztisztviselő korábban összegyűjtött adatait elemezve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a dohányosok a memóriát, szókincset, értelmezési és kifejezőkészséget felmérő teszteken az öt eredményfokozatból rendre gyengébben teljesítettek, mint azok, akik sohasem dohányoztak.

A középkorúak dohányzása összefüggésbe hozható a memória csökkenésével és az értelmezési képesség hanyatlásával - összegezte kutatási eredményeit Severine Sabia csoportja, Franciaország Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Intézetében.

Azok, akik már abbahagyták a dohányzást, nagyobb eséllyel éltek egészséges módon, kevesebb alkoholt ittak, fizikailag aktívabbak voltak, több gyümölcsöt és zöldséget ettek - jelentette be tanulmányában Sabia az Archives of Internal Medicine című orvosi szakfolyóiratban.

A vizsgálat kezdetekor a résztvevők életkora 35 és 55 év között volt, és legfeljebb 17 évig követték őket nyomon. A tanulmány egyúttal azt is jelezte, milyen nehézséget okozhat a dohányosok hosszútávú egészségügyi követése: az ismételt memóriatesztet kétszer annyi dohányos utasította vissza, mint nemdohányos.

Forrás: www.hvg.hu

2010. június 1., kedd

Ganga szatszang és egy kis agyalás...

Üdv mindenkinek! :)

Na ex ajánlatára, elmentem Ganga egyik szatszangjára.

Papadzsi nálam nagyon bejön, kíváncsi voltam a feleségére is.
Szatszangot eddig csak felvételről láttam, amiket nyilván megvágtak, és csak a jó kérdéseket hagyták benne, de így vágatlanul!!... :))))
Viszont Ganga rutinos, és a fejében ott van minden tudás...
ha valaki ennyi időt tölt egy ilyen ember mellett, mint a férje volt, annak azért van látszatja...
Ő is jókat nevetgélt, van humora, külsőre meg olyan hosszú ujjú, intelligens kezű, laza stílusú, jó nő... persze ebben a korban, már hozzáteszik azt a kellemes kifejezést, hogy -korához képest- :)

És sikerült meglepetést okoznia számomra... nem is egyszer...



Az egyik az volt, hogy hogy kiakadt ott valami párocskán elől, akik nem tudom mit csinálhattak, de Ganga nagyon idegesen reagálta le... hogy:
-Ezt lehet otthon is csinálni! Mi ez? Kellene egy szellemi hozzáállás is... mi ez? Ki is lehet menni... Mi ez?!-
Végül szép szerényen ki is mentek... nem tudom mivel akasztották ki Gangát, és
gyanítom, hogy hamar lerendezte magában a dolgot, de engem akkor is meglepett a kitörése....

Egy másik említésre méltó reakciója az volt, mikor egy hölgy elmesélte, hogy ő nem tudta miről szólnak, hogy zajlanak ezek a találkozások, de nagyon érdekesnek tartja, és tetszik neki, de mivel most van először, megkérné Gangát, hogy foglalja már össze az eddigi előadásai lényegét.. de, hogy persze nem probléma, ha nem teszi meg...
erre Ganga, hogy:
-jó, én mondtam volna, de hát ha nem probléma, akkor mégsem...
a hölgy is nevetett a poénon, és miközben visszaült, mondta, hogy azért örülne neki... mire Ganga, hogy: - már késő..
és várta a következő kérdést... többen kuncogni kezdtek, a hölgy meg már nem nevetett, hanem olyan kicsit komoly arccal ült ott tovább...

erről a helyzetről eszembe jutott egy emlékem Popper Péterrel... az előadása alatt nem tudtam kérdezni, mert nem vitt rá a lélek, hogy annyi ember előtt megszólaljak, de mikor előttem ment el, mondtam neki, hogy lenne egy kérdésem nekem is... nagyon meglepett arccal nézett rám, hogy:
-Moost??!

Ebből én rögtön levettem, hogy igaza van, és már fel sem tettem volna a kérdésem, csak valamit mutyogtam, az annyi emberről, de neki olyan megértően kisimult az arca, és beletörődően mondta, hogy jó, kérdezzek... már akkor egyértelmű volt, hogy nem a válasz hordozott számomra tanulságot, hanem az ahogy megtörtént a dolog... az a számonkérő rácsodálkozása, hogy:
- Most!??

ez úgy helyre tett valahogy és tanulságos lett volna akkor is számomra, ha nem hallgatja meg a kérdésemet.. így csak éppen annyira pirított rám, amennyire kellett....

a hölgy arcából ítélve, talán Ganga is jobban tette volna, ha egy kis hatásszünet után mégis válaszol neki... aztán ki tudja... hejszen ez csak az én személyes szűrőmön keresztüli véleményem...

na meg engem is érdekelt volna az összefoglalója.. :D

Gangával kapcsolatban azon is elfilóztam, hogy hogy lehet, hogy ilyen sok női macaság maradt benne... mást vártam... egy praktikusságig leegyszerűsödött, letisztult megjelenésre számítottam...

ja-ja, megint ezek a francos elvárások... :))) az előítéletek... na van még mit tanulnom, nem vitás...

de amiért örültem, hogy elmentem a szatszangra, az volt, hogy egész éjjel kérdéseket próbáltam megfogalmazni Gangához...

ez olyan hálás téma volt számomra, hogy hajnalig ébren voltam...

persze a lehetséges válaszokat is átrágtam... ez egy hasznos agyalás volt úgy érzem, köszönöm Ganga... :)

tehát a kérdésem az lett volna, hogy mit kezdjek ezzel a kicsit céltalan, fura állapotommal....

mert fura...
recézem kicsit...

...volt az első szakaszom, amikor jobbá akartam válni...
borzasztóan nagy érzelmi, hangulati kilengésekkel, teljesen a gondolataimmal, egómmal azonosulva éltem az életem, és közben mindenféle technikákkal megpróbáltam Magam jobbá tenni, tápláltam az egóm, és egy nagyon nagy érzelmi, szellemi töltéssel, küzdöttem a célomért, hogy ÉÉN jobbá váljak...

...a második szakaszomban már nem jobbá akartam válni, hanem megvilágosodottá...

mindenféle technikákkal azért küzdöttem, hogy feloldjam az egómat...
ez is egy nagyon izgalmas időszak volt... másféle izgalom volt, mint az első, mert bár még mindig átéltem az egó játékát, de már tudtam róla, figyeltem, (legalábbis próbáltam minél gyakrabban elcsípni) ezért nem tudtam úgy kilengeni érzelmileg, már nem vettem magam olyan komolyan, csak mint egy színházi előadást figyeltem, hogy miket gondolok, érzek, és ezzel megszűnt a pokolig zuhanás...
az azonosulás okozta izgalmakat, nagy érzéseket viszont pótolták a kis szatorik, az izgalom, hogy olyan bármikor megtörténhetőnek éreztem a megvilágosodást, hogy bármikor megtörténhet az áttörés.. élvezetem a határon levést és próbáltam megnyújtani a kis bepillantások idejét... (amúgy nem nagy sikerrel)

tehát voltak nagy érzelmek, izgalom, és volt nagy célom...

de szép lassan átcsúsztam a harmadik szakaszomba...
valami fura területre, ami szokatlan nekem, olyan túl nyugis, túl egyszerű, olyan céltalan... persze az élethelyzetemmel kapcsolatos céljaim megmaradtak, de az életem nagy céljai úgy elúsztak...

csak kíváncsi vagyok, hogy hogy alakul az életem, de már az egyes szám első személyt is furának érzem... persze az én életem, de olyan fura lett, mintha csak egy előre megírt filmet néznék, amibe nincs beleszólásom, hogy mi történjen benne... persze tök úgy néz ki, mintha lenne...
de nincs... ezt érzem mélyen...
tehát történjen aminek történnie kell...
olyan érzésem van, hogy abszolút nincs semmi, amit Én tennék, csak figyelem, hogy mi tevődik általam...

van ugye a genetikám, a beleszületettségem, a kondicionáltságom, és hiába látszik úgy mintha lenne választási lehetőségem, valójában úgy érzem, hogy csak fut a program, amit nem én programoztam be ebbe a testbe, ebbe az elmébe... mint egy robot működök.. persze, tényleg úgy néz ki, mintha választhatnék, mintha szabad akaratom lenne... és igazából minden pillanatban úgy is érzem, de csak felületesen...
úgy mélyen belül, olyan zsigerileg, valahogy azt tudom, hogy nincs szabad választásom...
mert mit is tehetnék, ha egyszer már ebben a formában ide születtem, ha ezek történtek velem gyerekkoromban, ha ilyen hatások értek... stb.
az egyik legintenzívebb szatori élményemben, tisztán láttam ezt, hogy -hááát persze.!!!!!
szegény, tudatlan kis énke!!!! hát persze, hogy ilyen vagyok, persze, hogy így élek, érzek, gondolkodom!!!.. hát hogy is tudnék máshogy, ha...
és jöttek vagyis egyszerre jelen voltak azok a képek, emlékeim, amik ilyenné formáltak, mindent tudtam, és közben tökéletesen érzékeltem a jelen pillanat minden rezdülését, egyszerre volt minden.. jaj... hát igen... csak próbálom szavakba önteni... ennek már jó pár éve, és most jutottam el oda, -már majdnem- hogy ezt úgy igazából átérzem a mindennapjaimban... pontosan ezt az akkor bevillanó, és azután elhalványodó tudást fogalmazta meg Balszekár, az India misztikájában gyönyörűen... nagyon megfogott, amit írt, és rögtön éreztem, hogy igaza van... felelevenedett bennem az a régi élmény...
már tudom, hogy az ilyen bepillantások tudását, kár elhalványodni hagyni, elsüllyedni, jó lenne frissen tartani őket...

azóta, hogy Balszekárt olvastam, érzem úgy, hogy helyén van az akkori tapasztalatom, hogy már igazán és mélyen értem ezt a külső- és belső lehetőség dolgot... nem szabad összekeverni a kettőt...

tehát ebben az újszerű állapotomban, csak figyelek, és nincs olyan nagy Akarásom mint eddig volt, nincsenek olyan nagy céljaim...
csak figyelésem és kíváncsiságom, hogy lássuk mi történik...
így olyan kicsit unalmas, túl nyugis, túl egyszerű így... hiányzik, vagyis nem is hiányzik, de fura, hogy nincs olyan akarás bennem, olyan ÉN teszem, ÉN csinálomság... kicsit ijesztő is ez az állapot... néha egy részem, (az időhöz kötött egóm) megretten, nem akar mélyebben belemenni, beleérezni egy behullámzásba, egy kiélesedésbe... fél a haláltól.. élni akar... agyalni kezd... de már ezen sem dühöngök... ha nem, hát nem... agyaljak csak, szívassam magam az ostoba, felesleges gondolatokkal... :) és közben valahol vigyorgok magamon' … :)))

de így meg nem lehet rendesen nyüglődni sem... szóval olyan... olyan közömbösebb valahogy...

persze élvezem az életet, bizseregnek a sejtjeim, tetszik a színdarab, igazán jól szórakozom...
és már attól is elönt a gyönyör vagy mi a szösz, ha kiélesednek az érzékeim, és hallom az autók suhogását, a billentyű hangját, a paplan érintését, most pl. milyen szépen füttyögnek már a madarak... hajnalodik... tiszta a hajam és lélegzem... valahogy minden olyan élesebb, az apróságok, amiket régen szinte észre sem vettem, mert elnyomta őket az állandó mentális zaj, mostanában sokkal nagyobb szerepet kaptak az életemben...
gondolom ez talán nevetséges, de néha szinte könnybe lábadok a semmi különöstől, a szimpla észlelésektől... a csak élektől... hát ez az az elég fura állapotom...

olyan se itt, se ott nem vagyok... már kívülről tudom az összes lemezem, másokét is, a klasszikus egós működést, és nem találom a helyem igazán...

a kérdésre, hogy mit kezdjek most magammal ebben a nincs beleszólásom, csak a következményeket viselemben, megfogalmazódott a válasz is....

összesen két fontos dolog maradt az életemben, ami mozgat... amiért úgy érzem, hogy van tennivalóm és tervezek gyakorlati dolgokat...
kicsit gejl, olyan csöpögős ezt leírni, de mit csináljak, ha ezt érzem?

az egyik a szeretet, hogy milyen jó szeretni... hát az nagyon jó... szeretve lenni is nagyon jó...

a másik dolog, ami maradt, hogy jó lenne, valahogy a leghasznosabbá tenni magam az élet számára...

nem tartom magam egy Teréz anya típusnak... mi hát a dolgom?
Gyerekekkel játszak? Kezdjek el a parkokban gyomlálni? Vagy képeket fessek? Blogot írjak? Főzzek? Környezetvédelem? Mondjuk nem ártana valami pénzt is keresni valamivel, na még ez is...

Menjek el kórházba önkéntesnek? (nem betegnek, nővérkének)

majd kialakul... addig is festek, az jó... maga a folyamat is, de az is, hogy ha a végeredmény valakiknek örömet okoz... meg írom a honlapot, a blogot, ez is jó, mert jó visszajelzéseket kapni, hogy valaki egy gondolatnak hasznát vette belőle, hogy pont az én soraim segítettek neki... bármiben.... akár csak egy picit felkuncogni...

hogy holnap mit hoz az élet? hol vannak a korlátaim? mit enged a programom?
lehet, hogy csak megkér valaki, hogy segítsek betenni a liftbe egy bicajt, ki tudja adódik-e nagyobb léptékű dolog... :)

na ilyesmik tisztultak bennem akkor éjjel... de annyira, hogy nem is maradt kérdésem...
az baj????? ? :D