Vérköpet, költészet, zene...

Sziasztok!

Hát egyszerűen belezúgtam egy zenébe, hetek óta hallgatom, többször egymás után, és még mindig nem untam meg, ami azért nagy szó. (Most múlik pontosan egy feldolgozása)
Ezt a klippet úgy szeretem, ahogy van, nem csak hallgatni, hanem nézni is, mert olyan helyesen évezik, amit csinálnak… a kedvenc részem, mikor az énekesnő elmosolyodik… :)
Arra gondoltam, hogy iderakom a linkjét, hátha másoknak is annyi örömet okoz, mint nekem. Meg egy kicsit kíváncsi is vagyok, hátha megírjátok, hogy szerintetek miről szól, és milyen hatással van rátok, ugyanis:
Engem mindig maximálisan feltölt ez a zene, olyan vidám leszek tőle, és úgy mennék el a gép elől bele az életbe, hogy éljem, élvezzem…
De!!!

Egy barátnémnek ajánlottam, és ő erre azt mesélte, hogy tulajdonképpen ő is imádja, de nem tudja végighallgatni bőgés nélkül, úgy hogy mikor odaér a szöveg, hogy a -madár tátongó szívében szögesdrót, csőrében szalmaszál- akkor, na idézem:
„Ez a költészet nem? Ez a mondat egy csoda. Már semmi remény, és mégis kapaszkodik egy szalmaszálba. Na és innen már hallgatni sem bírom tovább. Túl érzékeny vagyok, túlzottan beleélem magam, de a Csík, meg ez a szám nagyon jó.”

Hát én már itt lehidaltam, hogy hogy tud ugyanaz a zene és szöveg, ilyen ellentétes érzéseket kiváltani két egyidős, pesti tyúkból… hm… lehet, hogy ott a gond, hogy kicsit leszoktam arról, hogy a szövegre figyeljek, inkább csak hagyom, hogy hasson rám…
ebből pl. olyan jó kis szavak maradtak meg bennem, hogy indián ló, vágtatni, almafa, szerelem, őt látom mindenhol, szentjánosbogár, madár, szalmaszál, meg ilyenek, főleg ilyenek…
persze vettem azt is, hogy szögesdrót, meg kőpokol, de nem izgatott fel… és az utolsó pár sor pedig olyan jó kis múlandóság-hangulatot adott, amitől ugye még értékesebb az ami még éppen van… tehát rásegít, hogy a jelenbe jöjjek..

Ami még érdekesebb, hogy mikor ezt lánykámnak is meséltem, akkor ő meg azt mondta csodálkozó arccal, hogy: -De Anya! Ez az alkoholról szól!-
Na!!…
Én meg bárgyú arccal próbáltam felidézni, hogy igen, hát van benne valami alkoholgőzről is szó, de háááát….
Na mindegy.. régen nagyon szerettem a verseket, de vagy 10 éve leszoktam róluk teljesen… néha olvasok egyet-egyet, de nem agyalok rajta egy percet sem, és egy kicsit sem próbálom meg kitalálni, hogy vajon mit akar valójában kifejezni..
ha gazdagabbnak érzem magam utána, akkor az nekem elég, és az sem zavar, hogy nem is tudom miről szól igazából… ha végigolvasni sincs türelmem, akkor félredobom.. :D ez most nagyon gáz???

Amúgy olvastam mostanában egy versikét, ami undorítóan gyönyörű. Na ez tetszett! Elöljáróban nem árt tudni róla, hogy amikor íródott, akkor még a tüdőbaj népbetegség volt, és a járdák tele voltak a véres sercintések nyomaival.

A versike egy fiatal írók közti költői verseny nyertese lett, lehet tippelni, hogy kinek a műve...:)

A vérköpet

Éjjel, mikor az ég derült
A járdán némán elterült
Egy vérköpet.

Úgy ragyogott a Hold alatt
Ahogy vert ezüst foglalat
Ragyogtat bíbor ékkövet.