Ezen a nedves csütörtökön egy lelkes leányzó J-arton készült munkáit mutatom be.
Az első napi önarckép és az emlékezetből készült rajz szép példája annak, hogy nem a rajztudással van baj, hanem nem azt rajzoljuk le, amit látunk. A bal agyfélteke irányítja a kezünket, és szépen odalöki nekünk a papírra a gyermekkorban megszokott szimbólumokat: ez itt egy orr, tessék… itt a szem, felismerhető, jó ez így… A bal féltekének nincs türelme és kedve megfigyelni a különbségeket, nem érdekli, hogy a pillanatnyi látvány miben tér el az ő elraktározott tudásától, megszokott ábrázolásmódjától. Nézzétek a hasonló szem megoldást, a hasonló orrot, a száj fölött induló kis vonalkákat. Az ilyen nyitó rajzokat az egyformaságuk miatt gyönyörűen össze lehet párosítani sok rajz közül is.
A harmadik napon modell után rajzolnak egyet a részvevők, és bár ez egy félprofil ábrázolás, azért már látszik, hogy sikerült elszakadni a mélyen rögzült szimbólum-készlettől. Az önarckép pedig már –bár még természetesen hagy kívánni valót- de elég karakteresre sikerült és sok fíínom, jól megfigyelt részlet van rajzta. (a rajtát állandóan elgépelem, és egy ideje leszoktam arról, hogy kijavítsam)
De ezek a harmadik-negyedik napi önarcképek azért érdemelnek még egy-két jó szót. Ugyanis Betty Edwards tanfolyamain ezt képsíkkal és szálkereszttel oldják meg, ami komoly segítséget jelent, de ezek a J-artos rajzok minden segédeszköz nélkül készültek. Természetesen így sokkal nehezebb, de hát az első napi rajznál sem használt senki semmi, hát így korrekt. Ja és fotóról másolni, az még a segédeszközös tükörbelinél is könnyebb. Talán aki nem rajzol, az nem tudja, hogy két dimenzióból két dimenzióba lemásolni valamit 1000x könnyebb, mint 3D-ből papírra vinni.
Na neeem neeem… :) tessék csak bízni a szemedben, nem kell agyalni, csak rajzolni, amit látsz!
Lehet, hogy így nincs akkora sikerélmény, és nem lehet úgy dicsekedni vele, de nem érdekel az egós nyavalygás! :)
Nos ez a … uuu, mit is mondott magáról?.. kanadai baltás favágó?!!! :D valami ilyesmivel utalt az önarcképe kisugárzására..:D…. szóval Baltás Lédi nem tűnt el a tanfolyam után, hanem amikor csak tehette lejárt hozzánk továbbra is. Elvégezte a 4 napos színes tanfolyamot –ez a gyönyörű színtanulmány az egyik bizonyíték rá-,
és utána csak rajzolt, csak rajzolt,
csak rajzolt. Aztán kb. két hónap múlva ismét nekiveselkedett egy önarcnak. :) És hajrááá!!!! :)
Na azért azt tudni kell, hogy amikor fotóról másolsz egy kedves nevetőst, az nagyon más, mint amikor élő modellről rajzolsz. Mert a modell akármilyen vidám természet is, bizony rendesen bepunnyad az első 10 perc után. Ilyenkor egyet tehet a rajzoló: mulattatja a drágát. Vagy vidám könyvet olvastat vele, vagy filmvígjátékot nézet vele, vagy időnként viccet mesél, odapoénkodik neki. Bár ez kizökkent egy cseppet a j-módból, de legalább pár percig megint tónusba kerül a modell arca és a vidám karakterhez közelebb állót lehet róla rajzolni. A helyzet még nehezebb, mikor magadat rajzolod, mert az egészen szelíd teremtések is elég durván tudnak kinézni, mikor órákon keresztül vadul koncentrálnak. Na ennyit a baltás kisugárzásról. De ha már favágó, akkor itt egy Buddha rajza, az is fából van faragva.
Látható, az irány jó! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése