Lujzafest

Hihetetlen EGYSÉG!

2011-05-09T05:48:00.001-07:00

Sziasztok!

61-ben születtem, és 50. évemet töltöm idén, ezt ha összeadom:
61+50=111
Ebben semmi érdekes, de képzeljétek el, hogy a két lányomnak is 111 jött ki. Az egyikük 92-ben született, és idén lesz 19 éves,
92+19=111
a másikuk 87-ben született és idén lesz 24 éves:
87+24=111

Ez már így is elképesztő, de rájöttem, hogy akik képet vettek eddig tőlem, azoknak is kivétel nélkül 111 a végeredmény, ha összeadják a születési évük utolsó két számjegyét és azt, hogy hányadik évüket töltik be az idén. Ez valami hihetetlen!!!!
Biztosan van valami kapocs, lehetetlen, hogy ez véletlen legyen!!!
Van egy olyan érzésem, hogy akiknek szintén 111 jön ki, azokkal valami olyan karmikus kapcsolatom van, valami olyan EGYSÉGBEN vagyunk egymással, amiről az átlagosan gondolkozó embernek fogalma sincs!
Szerintem végezzétek el ezt a kis rövid fejszámolást, és ha megvan az egység’, akkor ugorjatok a honlapom galériájába, és rendeljetek egy mandalát!

Köszi!

Vérköpet, költészet, zene...

2011-05-04T03:55:00.000-07:00

Sziasztok!

Hát egyszerűen belezúgtam egy zenébe, hetek óta hallgatom, többször egymás után, és még mindig nem untam meg, ami azért nagy szó. (Most múlik pontosan egy feldolgozása)
Ezt a klippet úgy szeretem, ahogy van, nem csak hallgatni, hanem nézni is, mert olyan helyesen évezik, amit csinálnak… a kedvenc részem, mikor az énekesnő elmosolyodik… :)
Arra gondoltam, hogy iderakom a linkjét, hátha másoknak is annyi örömet okoz, mint nekem. Meg egy kicsit kíváncsi is vagyok, hátha megírjátok, hogy szerintetek miről szól, és milyen hatással van rátok, ugyanis:
Engem mindig maximálisan feltölt ez a zene, olyan vidám leszek tőle, és úgy mennék el a gép elől bele az életbe, hogy éljem, élvezzem…
De!!!

Egy barátnémnek ajánlottam, és ő erre azt mesélte, hogy tulajdonképpen ő is imádja, de nem tudja végighallgatni bőgés nélkül, úgy hogy mikor odaér a szöveg, hogy a -madár tátongó szívében szögesdrót, csőrében szalmaszál- akkor, na idézem:
„Ez a költészet nem? Ez a mondat egy csoda. Már semmi remény, és mégis kapaszkodik egy szalmaszálba. Na és innen már hallgatni sem bírom tovább. Túl érzékeny vagyok, túlzottan beleélem magam, de a Csík, meg ez a szám nagyon jó.”

Hát én már itt lehidaltam, hogy hogy tud ugyanaz a zene és szöveg, ilyen ellentétes érzéseket kiváltani két egyidős, pesti tyúkból… hm… lehet, hogy ott a gond, hogy kicsit leszoktam arról, hogy a szövegre figyeljek, inkább csak hagyom, hogy hasson rám…
ebből pl. olyan jó kis szavak maradtak meg bennem, hogy indián ló, vágtatni, almafa, szerelem, őt látom mindenhol, szentjánosbogár, madár, szalmaszál, meg ilyenek, főleg ilyenek…
persze vettem azt is, hogy szögesdrót, meg kőpokol, de nem izgatott fel… és az utolsó pár sor pedig olyan jó kis múlandóság-hangulatot adott, amitől ugye még értékesebb az ami még éppen van… tehát rásegít, hogy a jelenbe jöjjek..

Ami még érdekesebb, hogy mikor ezt lánykámnak is meséltem, akkor ő meg azt mondta csodálkozó arccal, hogy: -De Anya! Ez az alkoholról szól!-
Na!!…
Én meg bárgyú arccal próbáltam felidézni, hogy igen, hát van benne valami alkoholgőzről is szó, de háááát….
Na mindegy.. régen nagyon szerettem a verseket, de vagy 10 éve leszoktam róluk teljesen… néha olvasok egyet-egyet, de nem agyalok rajta egy percet sem, és egy kicsit sem próbálom meg kitalálni, hogy vajon mit akar valójában kifejezni..
ha gazdagabbnak érzem magam utána, akkor az nekem elég, és az sem zavar, hogy nem is tudom miről szól igazából… ha végigolvasni sincs türelmem, akkor félredobom.. :D ez most nagyon gáz???

Amúgy olvastam mostanában egy versikét, ami undorítóan gyönyörű. Na ez tetszett! Elöljáróban nem árt tudni róla, hogy amikor íródott, akkor még a tüdőbaj népbetegség volt, és a járdák tele voltak a véres sercintések nyomaival.

A versike egy fiatal írók közti költői verseny nyertese lett, lehet tippelni, hogy kinek a műve...:)

A vérköpet

Éjjel, mikor az ég derült
A járdán némán elterült
Egy vérköpet.

Úgy ragyogott a Hold alatt
Ahogy vert ezüst foglalat
Ragyogtat bíbor ékkövet.

Kirtana dala

2011-04-22T06:26:00.000-07:00

Aki valójában vagy

Lehet-e, hogy több ez az élet
amit "enyém"-nek nevezünk,
mint egy utazás a téren át
vagy egy történetecske?
Több-e az élet
mint amit a test érez?
Mint amit az elme ki tud következtetni
a megtapasztaltakból?

Vajon mi, akik lélegzetvétellel kezdjük,
függünk-e a formától,
és végünk ér-e a halállal?

Vesd le magadról e szerepeket és neveket,
és nevezd meg nekem azt ami visszamarad.
Az aki valójában vagy,
aki valójában Vagy.

Azzal mérjük a sikert
amit felhalmozunk,
vagy a kötődésekkel amiket kialakítunk,
vagy a tettekkel amiket megteszünk.

Ám ezek is tovatűnnek,
bárhogy is próbálunk
a formához ragaszkodni.
A forma el fog pusztulni.

De a forma -e táncában benne rejlik a lehetőség,
hogy meglássuk a még megszületetlent.
És az is, hogy eldobjuk ezt a lehetőséget,
és beleragadjunk annak eljátszásába
akinek magunkat gondoljuk,
akinek magunkat gondoljuk.

Ez az életed
véget érhet bármikor.
Hol a figyelmed?
Hol az imád?
Hol van a dalod?

Egy szerencsés életben
hangot hallasz amely arra hív,
hogy szabadulj ki leláncoltságod
és téves énképed köréből.

Hogy fölébredj az álomból,
és végre fölfedezd
lényed igazságát,
mielőtt a test meghal.

Hogy mielőtt lepereg az utolsó jelenet,
meglásd a vásznat amire az vetül.
Lásd azt mi lát engem és téged,
s akkor tudni fogod

hogy valójában ki vagy Te.
Hogy valójában ki vagy Te.
Hogy valójában Ki Vagy Te.
Hogy valójában Kik Vagyunk.

A képen Kirtana látható,

akinek az előadásában
meghallgathatjátok a dalt.
Már ha rákattitotok :)

Eckhart Tolle egyik előadásából ismertem meg, és nagyon megfogott a szövege is, és az előadó is.

Albert Einstein

2011-04-11T04:16:00.000-07:00

"Itt ki kell térnem a hordaélet leggonoszabb torzszülötteire: az általam annyira gyűlölt militarista szellemű alakulatokra!
Nem becsülöm azt az embert, aki élvezettel tud a sorban zeneszóra menetelni: ez az ember agyát csak tévedésből kapta, hiszen teljesen elegendő lett volna neki a gerincvelő is.
A civilizációnak ezt a szégyenfoltját a lehető leggyorsabban el kellene tüntetni!"
Forrás: Popper Péter- Hordaléktalajon

Nem tudom, ki-hogy van vele, de én szeretem nézegetni Albert Einstein fényképeit. Popper egyik könyvéből kiderült, hogy ő is, és hogy ő úgy vette észre, hogy az időskori képein egyre szomorúbb lett a szeme. És tényleg... Ezen a linken olvashattok még két idézetet Einsteintől.

Popper idézet a tisztességről

2011-04-08T02:32:00.000-07:00

Nagyon remélem, hogy most az egyszer csak kicsit van igaza Popper Péternek, akinek az egyik történetét idézem be.
Remélem, hogy tisztességes ember is képes azonnal visszarobbanni ha rátámadnak, és nem lehet rizikó nélkül még kötekedni se vele. Ismerek több ilyen embert is, és nem is tudnék elképzelni magam mellé olyan társat, aki nem ilyen. Meg olyanokat sem, mint a villamosmegállóban álló többi hat-nyolc ember, akik nem segítettek. Van egy mondás, amit nagyon igaznak tartok;
-Ha valaki tétlenül nézi, hogy egy másik lény szenved, ha segíthetne de nem segít, akkor az ő beleegyezésével történik a dolog, és olyan, mint ha ő tenné.

-"Mondja egyik kollégám, hogy baj van a tizenhét éves fiával, depressziós, képtelen kiszedni belőle, mi a gond, foglalkozzam kicsit vele. Kiderült, a srác

villamosra várt a barátnőjével, amikor a megállóban beléjük kötött három bőrfejű szörnyeteg. Lekurvázták a lányt, leköpték őket. A srác sokkot kapott, mukkanni sem bírt. Amikor látták, hogy nem mozdul, még egyszer leköpték, hogy ez dinka, és otthagyták. A lány szerint a lehető legokosabban viselkedett, hiszen ha ellenáll, leütik, de a fiú képtelen volt megbocsátani magának a gyávaságot. Amúgy a megállóban állt még hat-nyolc ember, egyik sem segített. Mondja a gyerek:
„Ott értettem meg, Péter bácsi, mi az a fasizmus.”

-Mit tanácsolt? Pisztolyt vagy balekséget?
-Kértem, játsszuk azt, hogy megint jönnek a bőrfejűek, de van a zsebében egy pisztoly. Jó kis belga ismétlőpisztoly.
„Előkapod, puff-puff-puff, lelövöd őket?”
„Azt ugyan nem.”
„Miért nem?”
„Péter bácsi, képtelen vagyok belelőni egy másik emberbe.”
„Jó. Most nem pisztoly van a zsebedben, hanem kétélű jávai tőr, és ki vagy képezve késharcra. Leszúrod őket?”
„Nem.”
„Miért nem?”
„Hát ugyanazért, nem tudok beleszúrni egy másik emberbe, jaj, belegondolni is rossz, ugye az ropog, Péter bácsi, ha belevágom a mellkasába?”
„Jó, Kelet-Magyarország ökölvívóbajnoka vagy. Leütöd őket?”
Na, ez tetszett neki.
„Igen, igen... De nem teljes erőből.”
„Miért nem?”
„Mert eszembe jut, hogy elesik, beveri a fejét a járdaszegélybe, koponyatörés, meghal.”
„Baj van, hiszen a verekedés fő szabálya, hogy teljes erőből kell ütni, hogy az ellenfél ne üthessen vissza.”
Hát ő arra képtelen.
„Na, fiam, elárulom, mindig vereséget fogsz szenvedni a kriminalitással szemben, mert tisztességes ember mire olyan indulati állapotba jön, hogy cselekedjék, rég kinyírták.”

-Mint a politikában?
-Úgy. A múlt század közepén egy politikai gengszter fél Európát elfoglalta, mire a demokratikus országok nagy keservesen rászánták magukat elindítani a repülőgépeiket.

-Mi lett a sráccal?
-Mondtam neki, hogy a kriminalitással szembeni vereség bele van kalkulálva a tisztességbe. Nézett rám:
„Tényleg, Péter bácsi?”
„Tényleg.”
Kicsit jobban lett."

És még egy rövid idézet, szintén a tisztességről:
"Amikor az erkölcsi fejlődést tanítom, mindig feláll egy egyetemista: „Tanár úr, a tisztességes embernek jobb sora van az életben?” „Nem, fiam, azt tapasztalatom, rosszabb sora van. Tisztességesnek lenni nem jutalmazott magatartás, hanem rizikó.” „Akkor miért tetszik bennünket tisztességre tanítani?” „Fiam, én nem azt tanítom, hogy tisztességesnek lenni jó üzlet. Az ember nem azért tisztességes, mert azzal jól jár, hanem annak ellenére tisztességes, hogy el kell szenvednie a tisztességesség negatív következményeit.” Sokan kérdik tőlem mostanában, mire neveljék a gyereküket. Mondván, ha tudomásul veszik a társadalmi realitásokat, akkor hagyni kell simlissé válni, pillanatnyi hasznok szerint tevékenykedni, és sikeres ember lesz belőle. Aminek az az ára, hogy morálisan és érzelmileg is iszonyú messze kerül a szülőktől. Vagy lehet a saját erkölcsi normák szerint nevelni – baleknek. És én nem tudok mit tanácsolni."

Sanyarkodok...

2011-04-05T09:11:00.001-07:00

Ez elé muszáj előre is bocsikálni és felhívni a figyelmet, hogy ez egy menzesz előtti kesernyés, őrjöngés-ömlengés… a saját bazi nagy egóm játékai miatt akadtam ki, elég rendesen…

Olvastam egy cikket, amiből ide rakok pár sort, hátha.
„Az Őrségben, ha valaki kullancsot talál a bőrében, elővesz egy gyufaszálat. Idézem a további teendőket: „Nyálazzuk meg a gyufa fejét, majd közvetlenül a kullancs teste mellett lassan körözzünk, mintha kenegetnénk!” A kullancs pár másodperc múlva átmászik a gyufára, mert nagyon szereti a foszforos illatot, képes elhagyni miatta a testet. A kullancs feje így még véletlenül sem marad bennünk!”

Na én olyan trééé hangulatban vagyok, hogy erről csak az jutott eszembe, hogy
engem még a kullancsok sem szeretnek!!!
sőt a szúnyogok sem csípnek! (mondjuk ez nem gond)
de tényleg, jön a szúnyog vámpír-repülésben, és a bőrömtől kb. fél centire elbizonytalanodik, néha azért még leszáll, de max. ücsörög egy kicsit, és már megy is a szomszédra…
kullancs is csak egyszer jött belém…
akkor az aktuális C/ex szerencsére sutty már ki is szedte, még mielőtt bepánikolhattam volna… mondtam is rögtön, hogy mégis szép az élet…
amúgyis egy szép nyári napon, egy tóparton dagonyáztunk, vagy 20 évvel ezelőtt…
de most uuuuuuu….
ÚÚÚÚÚÚ most tele van a hócipőőőőm…
az a gond, hogy magammal…
tehát menekülési útvonal sincs...vagyis van, csak ilyenkor okosan nem használom… én nem tudom ki-hogy van vele, de én már bazira unom, hogy mindent tudok,
DE NEM HASZNÁLOM!!!
Vagyis nem eleget, és amikor a legjobban kéne, akkor meg alig…
Pedig másoknak olyan kis hasznosan el tudom magyarázni, én meg bőszen szívatom magam…
na a mindent tudást arra értem, hogy egy rakás kipróbált, működő technikát ismerek arra, hogy hogy kell nem nyüglődni feleslegesen!!!
Mert a fájdalom az életben elkerülhetetlen, de a megélt fájdalmaink döntő százaléka
hóót felesleges!
magunknak köszönhetjük,
a gondolatainkkal tartjuk életben, tápláljuk őket…
a kis fájdalomtestünk enni akar a nyomorult, és ha nincs éppen konkrét okunk a nyavalygásra, a negatív indulataink kiélésére, akkor felfújunk valami semmiséget, kis ügyesen kreálunk magunknak bármit…
pl. azt mindenki tudja, hogy VVAnikót milyen durván félresöpörte maga elől az Alekosz… hát az brutális volt, csodálom, hogy szegény lányka, csak ennyire borult ki tőle…
az egyik kedvenc rokonom is a minap azzal lepett meg, hogy 30 évvel ezelőtti sérelmén puffog már hónapok óta, és hogy ő most bosszút ál, és esküszöm jobban ki volt akadva így pár évtized után, mint akkor frissiben…
hát ilyen okosak vagyunk mi emberek, ha nyüglődni akarunk… neki akkor frankón elmagyaráztam, hogy: gondolj már bele, hát ezek az indulatok, negatív energiák elsősorban neked ártanak, nézz tükörbe, ráadásul az egész környezeted hangulatába belepiszkítasz…
a másik fele, meg hogy eredetileg nem is neked volt bajod, hiszen te sem érted, hogy mostanában mitől vagy ilyen, hanem a kollektívből kaptad a szart, csak nem vetted észre, és előástad ezt a régi csóka dolgot, hogy témát adj az indokolatlan puffogásnak…
olyan okosakat tudok mondani, hogy néha teljesen meghatódok magamtól…
és hiába…
ez a rusnya egóm, (olyan kis igyekvő a lelkem) csak terpeszkedik rajtam, és hiába figyelem, tudok róla, tudom előre a kis trükkjeit, együtt dúdolom vele a uncsi lemezeit…. és még sem tudok túllépni rajta!
Nincs olyan, hogy szabad akarat! Jaj.. ez már megint a titkos tanítás, amire nem mindenki érett…
persze, első körben VAN!… ne hallgass rám, küzdj… próbáld ki a határaid, tegyél meg mindent, ne add fel, stb.

de pár év után, pár évtized után, azért gondolkozz el ezen az akarat dolgon… én pl. úgy vagyok vele, hogy vannak dolgok, amiket meg akarok tenni, és még sem teszek meg, és vannak dolgok, amiket nem akarok megtenni, és mégis megteszem…
így volt egész életemben…
és nagyon rossz duma lenne részemről azt mondani, hogy amit nem tettem meg, azt nem is akartam igazán, mert tudom, hogy mennyire akartam, és szenvedtem tőle, hogy mégsem tettem meg… és pontosan tudom, hogy olyan dolgokat is tettem, teszek, amiket NEM AKAROK! NEM NEM ÉS NEM! Eszembe sem jutna szándékosan tenni, és megtevődik!
-erre mondta PP., hogy nem szabad összetéveszteni a külső és a belső lehetőségeket...

Na ebből van már elegem… most nagyon rám tört…
nagyon gázos programok működtetnek… és hiába vígasztalom magam, hogy legalább úton vagyok, hogy azért apránként, de haladok.. tele van a tököm a stagnálással, a totyorgással…. áttörést akarok!!!
ooo… legalább egy kis friss lendület jönne…

én már olyat is kipróbáltam tegnap, hogy mások nyavalyáiról olvasok, sőt, szegény Japánról is néztem videókat, hogy na tessék, mi bajom van hozzájuk képest?!
Ilyen kis primitívusz trükköket is bevetettem, mert azért ez is működik, egy kicsit megkönnyebbül az ember, ha kinéz az ablakon… mert ugye még ablaka is van, és jön haza a kicsi lány, aki szeretettel felinteget… húúúúúúúú….. de ezek csak pillanatnyi megkönnyebbülések…
az is a gond, hogy az egész emberi kollektív hangulat is siralmas állapotban van… az pedig mindenkinek kihat a személyes kis érzelmeire is… lehet, hogy nem mindenki egyformán érzékeny rá, de hogy hat, az biztos…
nekem 8… ugyanis tudok róla, sokszor fel is ismerem, hogy ezt a hangulatot most ajándékba kaptam a közösből, vagy a tényleges jelenem ad rá okot, valóban a saját érzésem-e… azért fontos észrevenni, mert mielőtt még személyessé teszed, könnyebben el lehet engedni... ha már kisajátítottad, kerestél rá (tudattalanul) egy saját okot', úgy nehezebb...

Jó, én értem, hogy miről regélek… csak azt nem, hogy minek??? Tényleg.. minek?
és ezt most tegyem fel a blogba? Vagy kukázzam ki? Mert úgy kezdtem, hogy valami olyasmit írok, amit felteszek, de hát ez lett belőle…
hm-hm… nagy baj nem lehet, max. legközelebb rám sem kattintanak, engem meg még az sem érdekel, hogy én mit gondolok magamról…
brrr…. Mennél rosszabb, annál jobb!!! Mert ha a nyüglődésen keresztül tanulok, akkor nyugodtan fosszam meg magam minden értéktől, amivel kényeztetne az élet… mert érdekes módón úgy veszem észre, hogy az élet ezért szeret engem, kényeztet engem,
ha hagyom… csak szegény hiába küzd, hogy engem elégedetté tegyen, a tenyerén hordozzon…
na ja! Majdnem bedőltem…
ha annyira szeretne, akkor odafigyelt volna, hogy milyen kondicionáltságokat ültet belém…
itt szúrta el, akkor meg nekem már utólag ne akarjon kedveskedni, meg cukkolni, hogy ez a lehetőség is előtted áll, meg ez is, ezt is élvezhetnéd, ezt is választhatnád meg azt is… mert nagyon jól tudja, hogy NEM választhatom… csak vágyom rá… brrr… kis genya..
a drága Balszekár is elmehet a francba… a nagy igazával együtt… és Balszekárt ráadásul kicsit jobban kedvlem magamnál.. mondjuk meg is érdemli….
Hát ilyen állapotba vagyok egy ideje… amire nem ok, hogy meg fog jönni, hogy fonnyadok, hogy nincs pasim, hogy nincs munkám, hogy nincs pénzem, hogy van viszont jó sok adóságom, hogy a számomra fontos emberek közül sok nagyon rossz passzban van, stb. találhatnék ezer okot a nyüglődésre,

de attól még itt a tavasz, attól még lélegzem, létezem, süt a nap…
jó.. már túlestem minden határon, be is fejezem.. inkább elmegyek tornázni, két órán keresztül kitombolom magamból ezeket a kis buzeráns stresszhormonokat, mert nem hagyom, hogy fizikailag is lerobbantsam magam... tessék?????? Mit mondtam??? Nem hagyom!!?? okés, fogalmazzunk helyesen, nem !akarom! hagyni!

Fraktálos relax

2011-04-01T08:09:00.000-07:00

Ezek a fraktálok!

Ezekre állandóan rácsodálkozom, de most már napok óta a fraktálmániám van!!!
Először R/ex mesélt róluk, már vagy 15 éve, de hogy mostanra már milyen jó kis videókat lehet látni róluk, az csúcs….

Ezen a képen pl. egy Mandelbrot-halmaz rajzolata látható, ami az egyik legismertebb fraktálcsalád.
Hogy mi is az a fraktál, az elég ködös volt számomra, matematikai törvényszerűség, egyenletek, huuu….nem az én világom…
Igazából akkor értettem meg, hogy miről van szó, mikor a Sierpinski-háromszöggel találkoztam. Azt értem, az tuti, nem nagyon durva egyenletek, hanem egy kép, logikus, világos.. hol van ez a matekórák anyagától?
Egy hete jó kis tibeti zenét kerestem a neten és elkeveredtem a fraktálos-mandalás-zenés relaxos klipekig. Szöveg nincs rajtuk, de jól lelazítanak, ha megtalálod a megfelelőt… mert rengeteg van belőlük, van ami túl pörgős, vibráló, vagy a zene idegesítően nyugtató, vagy csak túl elektronikus, szóval ezer féle van, érdemes kóstolgatni őket… Ezen a linken azokat a relax videókat találjátok, amik a legjobban tetszettek a rengeteg közül.
Csodálatos világ, és nagyon jól lelazít, kimos. És az bizony ránk fér, valljuk be. Szerencsére sokféle relaxációs módszer létezik.
Ha kezdő vagy ezen a téren, és még nem alakult ki az egyéni technikád, akkor az egyik legegyszerűbb, de hatásos módszer, ha benyomsz a lejátszódba valami ízlésednek megfelelő zenés-szöveges anyagot. A mobilt lekapcsolni, kaputelefont mellétenni, gyereket apjára bízni, kutyát-macskát kizárni, a halak maradhatnak. Azért jó kezdőként szövegeset hallgatni, mert nem hagy elkalandozni, visz téged, és ha szót fogadsz, akkor tényleg lelazít. Érdemes többet meghallgatni, hogy megtaláld az ízlésednek megfelelőt.
Sajnos számomra ezek többsége annyira édesen-ringatóan-csepeg, hogy hót ideg leszek tőlük (egyedül a Domján féle Sziget, Tükörképem és a Szeretetfa című meditációs gyakorlatokat tartalmazó CD-t tudtam végighallgatni néhányszor).
Ha már gyakorlott vagy, akkor elég egy jó zenét betenni, ha pedig profi vagy, akkor pár másodperc alatt, napközben bármikor kisimíthatod magad. Ha már erre sincs szükséged, akkor érdekelne, hogy érted el.

Photoshop, Paint, Mona Lisa...

2011-03-25T10:10:00.000-07:00

Verőfényest mindenkinek! :)

A napokban Photoshoppal szuttyogtam, és közben nézelődtem ez ügyben a neten is, és nida miket találtam, teljesen lehidaltam némelyiken. Nem bírtam ki, hogy ne osszam meg, hátha nem láttátok őket.

Pl. ezen a kis videón látható, hogy egy pattanásos, átlagos női fényképből, mit lehet kihozni kis’ retussal.
Ezen a linken híres szépségek retus és smink nélküli fotóit lehet megcsodálni, csak hogy megnyugodjunk kicsit. :)
De ami még nagyon tetszett, hogy két-három óra alatt, hogyan lehet Paint-tel megfesteni’ Mona Lisát, én meg mit össze vacakolok egy mandalával napokig.

Elképesztő, hogy miket lehet már egy gép előtt ülve, billentyűket püffölve létrehozni, egyrészt bazi jó valahol ez a technika, másrészt az is elképesztő, hogy mennyire más egy monitort nézni órahosszt, és valódi anyaggal dolgozni. Két külön világ.

Idézet, de honnan?

2011-03-20T13:15:00.000-07:00

"Annyit biztosra vettem, hogy a szigeten igen demokratikus, parlamentáris kormányzat uralkodik. Legalábbis eddig akármilyen eljárást kérdeztem, mindenre az volt a felelet, hogy az az én dolgom, saját lépéseimről magam határozok. A szabadság és fegyelem furcsa vegyüléke uralkodott itt, aminek összefüggése egyelőre rejtély volt számomra.

Ezért mindenekelőtt államformájuk felöl érdeklődtem. Mikor azonban ezt megkérdeztem, először el kellett mondanom, mit értünk államforma, demokrácia, diktatúra és parlamentarizmus alatt, hogy mi a választás, kinevezés s a többi.

Lelkes szavakkal emeltem ki hazám ősi parlamentáris és demokratikus kormányzatát, amely mindig biztosítja a népnek a jogot, hogy saját élete folyásába beleszóljon.

Mikor idáig értem, Zatamon azt kérdezte, hogy mért kell az élet folyásába beleszólni, mikor az élet azért van, hogy folyjon, nem azért, hogy beleszóljanak.

- Azért - feleltem -, hogy biztosítsuk a szabadságot.

Ezt csak körülírva tudtam kifejezni, általános emberi jogokról és egyensúlyról beszéltem neki, de azt felelte, hogy a szabadság nem lehet az, aminek magyarázom, mert ha már beleszólnak, nem az. És nem lehet sok köze a valósághoz az olyan országnak, ahol az egyensúlyt olyan érzelmi, tehát nem létező szóval fejezik ki, mint a szabadság.

Hogy az egyensúly nálunk élő fogalmát megvilágítsam, annak legragyogóbb példáját, az igazságszolgáltatást említettem meg, amely a bűnök igazságos megbüntetésével helyreállítja a kibillent egyensúlyt, és biztosítja a békés, nyugodt életet.

Itt ért aztán a meglepetés.

Sehogy sem tudta megérteni, mi a különbség bűn és büntetés közt. Hosszas magyarázataim után is csak időbeli különbséget vélt felfedezni köztük, és nem tudta, mért csinálunk két azonos fogalomra két külön szót, melyek tulajdonképpen csak időrendben különböznek, amennyiben a bűn van előbb, aztán jön a büntetés, de fordítva éppen így lehetne: előbb a bírák követnének el kazi dolgokat, és utána a bűnözök nyernének jogot arra, hogy más kazi dolgok elkövetésével "helyreállítsák az egyensúlyt".

- Úgy látom - folytatta -, ti azt hiszitek, hogy a kazo azáltal létesül, hogy egyszerre nem egy, hanem két kazi dolgot követünk el, holott a kazi megkétszerezése minden józan gondolkozás szerint csak súlyosbítja annak kazi jellegét.

Hiába mondtam, hogy a bíró csak kényszerből és kazo szándékból, a közbéke és nyugalom érdekében büntet, azért, hogy a bűneseteket csökkentse, azt felelte, hogy a bűnözők éppen olyan emberek, mint a bírák, tehát azok is mi vagyunk.

- Avagy mit szólnál ahhoz - mondta -, ha a verebekről kiderülne, hogy kölcsönösen fel szokták dúlni egymás fészkét? Elfogadnád-e azt a védekezést, hogy mindezt nem a verebek csinálják, mert amelyik másodszor dúl fel fészket, az már az első dúlás után tette ezt? Végül pedig hogyan fogadnád el azt, hogy a kölcsönös dúlás a béke, nyugalom és egyensúly biztosítása?

Végül így foglalta össze véleményét:

- Nem elég, hogy bűnöztök, még meg is büntetitek.

Így aztán megtudtam, hogy náluk semmiféle kormányforma nincs. Nemcsak az uralkodást, de a parlamentet sem ismerik.

- Csak beteg agyvelőknek van szükségük rá - mondta -, hogy saját dolgaikról vitázzanak. Azt minden épeszű ember tudja, hogy mire van szüksége, elmegy a raktárba, kiveszi, és ha a raktárkészlet fogy, ezt a gyárak megtudják és utánatermelik. Mit kell erről vitatkozni?

Tehát nincs törvényhozásuk, és így törvényeik sincsenek, az igazságszolgáltatásról pedig fogalmuk sincs. Minden megy a maga útján. El nem tudtam képzelni, hogy lehet irányító szervek nélkül élni, ő pedig azon csodálkozott, hogyan tudunk élni olyan bizonytalanságban, mikor egy sereg ember, akinek - mint mondta - semmi köze a termeléshez, állandóan beleszól, és zavarja a munkát.

Most áttértem a probléma másik részére, a nagy rejtélyre, a törvény nélküli fegyelem kérdésére. Megkérdeztem:

- Mondd: nem származik nálatok baj abból, hogy nincs ellenőrzés?

- Milyen bajról beszélsz?

- Hogy például egy élelmes, ügyes és eszes ember rájön, hogy ha kevesebbet dolgozik és többet eszik, az neki hasznosabb.

Majdnem haragosan felelt. (Ha ugyan egyáltalán ismernék a haragot.)

- Hogy lehetne hasznosabb? Ha így gondolkoznánk, akkor nemhogy több, de kevesebb volna a termelés, és éppen ellenkezőleg: kevesebbet tudnánk enni, ami egyáltalán nem hasznosabb. De mért nevezed eszes és ügyes embernek pont azokat a gyengeelméjűeket, akik a matematikának ilyen egyszerű formáit nem ismerik?

Mély tiszteletet éreztem irányukban, ahol a becsületesség és önzetlenség annyira vele születik a polgárral. Meg akartam mondani, de erre sem volt szó. Csodáltam, hogy lehet ennyire becsületes egy állam, mikor erre szavuk sincs. Csak angolul mondhattam, hogy úgy látszik, itt mindenki becsületes és jószívű másokkal szemben.

Persze, a szavakat meg kellett magyaráznom, és mikor nagy nehezen megértette, azon nézetének adott kifejezést, hogy hazámban valószínűleg az ilyen emberek ellenkezője is előfordul, ha arra az emberre, aki a matematikát helyes értelemben képes felfogni, külön szót alkotunk.

Megdöbbenve bámultam rá.

Nemcsak törvény nem biztosítja a becsületességet, de még csak nem is ismerik, mi az. A fogaskerekek tökéletesen egybevágnak, nincs zökkenő, nincs egy csikorgó csapágy a társadalmi gépezetben, és mindezt egyedül a közös lélek ereje tartja egyensúlyban!"

Itt még egy idézetet olvashattok a könyvből, a halottak megbecsüléséről.

Frissüljünk már!

2011-03-17T12:02:00.000-07:00

Itt a tavasz! :) Sziasztok!

Hát nem tudom ki mivel töltötte a hosszú hétvégét, de én minden porcikámmal csak heverésztem a napon… húúú… már nagyon ki voltam éhezve a sugaraira… (nem érdekel, hogy hánytól-hányig) … lementünk a tanyára, és csak madarak, lóhorkantás, nap, nap…. kutyák…
nap…. jó, ott volt az Ex is, de igazából csak javított a hangulatomon… végre pár értelmes mondat, nem csak uncsi szócséplés… és a halak is már ébredeznek…. nem egy lármás népség, mint pl. a békák, meg a szarkák… csak akkor csobognak, ha kaja van… még kicsit lassúak, de már ott napozgattak, ahol a legsekélyebb a víz… szóval éled a természet…

Asszem egy hét múlva elkezdem a tavaszi böjtöm, és már alig várom… tudom, ahogy én csinálom az húzós, 10 nap víz és nászing más, és ezt nem lehet meló vagy kisgyerek mellett, DE!!!
van pár dolog, amit simán bárki megcsinálhat, úgy, hogy nem kell felborítania az életrendjét…
ÉS!!!!
mégis sokat tesz vele teste, lelke méregtelenítéséért,
TEHÁT!!!!
tavaszi nagytakarítás, de nem csak a kégliben….

A belső méregtelenítés több típusát különböztetjük meg, de egy dologban mindegyik megegyezik:

TESSEN SOKAT INNI!!!!!

Főleg vizet, gyógyteákat, zöldség és gyümölcslevet… (soha ne igyunk mosatlan gyümölcslevet)

Egynapos méregtelenítés
hetente egyszer hagyjunk el minden állati eredetű ételt, azaz csakis zöldségeket, gyümölcsöket, magokat és mogyorókat együnk, lehetőleg nyersen. És jó sokat igyunk… főleg vizet, bár a vörösbor jó, de légyszí csak mértékkel…

Kétnapos méregtelenítés
két hetente hétvégente, de legalább havonta egy hétvégén, csak teljesen egészségesen táplálkozzunk…
egészséges levesek, főzelékek, és egyéb zöldséges ételeket, lehetőleg minél kevesebb főt ételt együnk, és minél több nyers salátákat… de a hús, zsíros állati termékek, a cukor, a finomított lisztes ételek kerülendők… ja és minél kevesebb só!
inni mint a gödény, csak bátran…. No alkohol!!! Próbáljunk nem szívni, nem kávézni..
két nap!! ennyit ki lehet bírni, főleg ha nem muszáj, hanem saját döntés…

Egyhetes méregtelenítés
Ez egy fokozatos méregtelenítő program, sok dietetikus szerint a leghatásosabb. Egy hétig nem ehetünk húst, cukrot, finomított lisztből készült ételeket, nem ihatunk koffeint vagy alkoholt. A hetet hallal, tojással vagy sajttal kezdjük, másnap ehetünk valami zöldséges főtt ételt, a következő nap csakis nyers zöldségeket és gyümölcsöket, amit egy böjt nap tetőz – utána megismételjük a napokat visszafele.

A legolcsóbb és legkellemesebb megoldás, ha a gyógyteáinkat magunk szedjük le, egy vidám hétvégén, a természet lágy ölén… nincs is egészségesebb kellemesség, mint csalánt szedni.. :)

CSALÁN
A csalánlevélben sok a kovasav, a klorofill és a kálium, ami serkenti a vértermelést, és tisztítja a vesét.

A csalánteát a következőképpen készítsd el: 1 evőkanál szárított csalánlevelet önts le egy csésze forrásban levő vízzel, majd hagyd 10 percig állni. Ezután szűrd le, és már fogyaszthatod is…

MÁRIATÖVIS
A magvacskák nagy mennyiségű silymarint tartalmaznak, amely óvja és méregteleníti a májat.

GYERMEKLÁNCFŰ
A növény gyökereiben és levelében nagyon sok a terpene, a keserűanyag és cseranyag, amelyek a kórokozó baktériumokat és csírákat megfékezik. Különösen frissen préselt lé formájában hatékony, de teája és a hatóanyagokat tartalmazó kivonatok is kitűnő vizelethajtók.

PETREZSELYEM
A növény sok káliumot, foszfort és illóolajat tartalmaz. Ezek élénkítik a vese folyadék-kiválasztását, és fertőtlenítik a húgyutakat. Nemcsak levesbe, hanem teának is megfőzhető.

ZSURLÓ
A hajtások szára gazdag káliumban, amely helyreállítja a szervezet sav-bázis egyensúlyát. Továbbá érfalerősítő flavonidokat és szöveterősítő kovasavat tartalmaz.

Teát a következőképpen készíthetsz belőle: 2 teáskanál szárított zsurlót forrázz le egy csésze vízzel, majd hagyd 15 percig állni. Ezt követően szűrd le, és ihatod.

(A gyógynövények forrása: WIKIPEDIA )

A sok víz mellett fontos a testmozgás is… egy jó kis leizzadós edzés, esetleg szauna jól rásegít a méregtelenítésre mind fizikai, mind mentális értelemben.… mindenki állapotának megfelelően, ami megy… egy 20 perces séta, jó levegőn, már sokat számít…

Azután kényeztethetjük magunkat, egy jó kis sófürdővel, pl. a Himalája kristálysót használva, ami tartalmaz legalább 74 olyan ásványt és nyomelemet, melyek 250 millió évvel ezelőtt az őstengerben voltak jelen.

Egy sós fürdő nem csak alaposan tisztítja a bőrt, hanem fertőtlenít, csökkenti az esetleges gyulladásokat, és nem utolsó sorban pihentet.

Bőrtisztítás
Lényeges folyamat az arc, és a teljes testfelület bőrének mechanikus tisztítása. Ilyenkor ledörzsöljük az elhalt hámrétegeket, a pórusokból kitakarítjuk a faggyú és egyéb betokosodott szennyeződéseket. Mindig ezzel a folyamattal kezdjük a bőrünk ápolását!
Én natúr tengeri dörzsikével szoktam, hetente legalább egyszer végigdörgölni magam, teljesen ingyen, de vannak erre való csodák is, holt tengeri bőrradír, rostos olivás cuccok stb.

Hogy a lelkünket is kényeztessük kicsit, engedjünk már meg magunknak egy kis arcpakolást, egy fodrászt, vagy ilyesmit. Kell az néha. Vagy pl. otthon a száraz hajunkra tegyünk mosás előtt egy tojássárgás-olivaolajas pakolást, néhány csepp citromlé bele, a maradékból egy jó limonádé, lehetőleg ne cukorral, hanem pici mézzel…
és menjünk egy vidám társaságba, táncoljunk egyet, menjünk ki a természetbe, zökkentsük már ki magunk egy kicsit a rutinból… vegyünk egy jó könyvet, szippantsuk be mélyen az illatát, és egy finom tea mellett olvasgassuk… vegyük észre a fákon a rügyeket, halljuk meg a madarak hangját… figyeljünk egy kicsit valami másra is, mint a folyamatos, monoton agyalásunkra… csitítsuk el néhány percre az állandó mentális zajt, élesítsük ki érzékszerveink, érezzük meg sejtjeink energiáját, belső energiamezőnket… olvadjunk bele legalább néhány pillanatra az egységbe, a létbe…

Felszabadító érzés… megkönnyebbülés… micsoda megkönnyebbülés kiszabadulni beszűkült gondolatfüzéreinkből… ez az igazi méregtelenítés, tisztítókúra…

sok sikert és mindenből a legjobbakat…

Előző életek, utaztatás…

2011-03-09T03:26:00.000-08:00

Pár évvel ezelőtt kíváncsiságból elvégeztem egy utaztatói tanfolyamot. Azóta nem foglalkoztam a dologgal, de idén először utaztattam' valakit, így újra előtérbe került nálam a téma.

El is határoztam, hogy leírom a saját élményemet, és közben egy olyan részlet került előtérbe nálam, amivel eddig igazából nem is törődtem, másra figyeltem.

Az egyéni tudatról eddig azt gondoltam, hogy rögvest megszűnik, ahogy az ember meghal, életbe visszahozhatatlan állapotba kerül és a teste működésképtelenné válik. Persze olvastam én mindenfélét a halál utáni folytatásról, létezési formákról, de őszintén szólva az volt a bizonytalan véleményem, hogy ha van is olyan, annak a személyes jellege a biológiai halál beálltakor azonnal teljesen feloldódik, annak már semmi köze nem lesz a kis kohuteklujzácskához, az már nem Én leszek.

Mikor testen kívüli élményekről olvastam eddig, akkor nagyon nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy pl. hogy láthatja magát valaki felülről? Mivel tudja látni magát??? Itt el is akadtam, mert ha ez igaz, akkor nincs szükségünk a testünkre ahhoz, hogy észleljünk?

Na ebben az utaztatós kalandomban azt tapasztaltam, hogy nincs. Még a halott testre sincs hozzá szükség, hogy esetleg még valami be nem bizonyított agytörzsi működés vagy bármi, mert aki tűzhalálban halt meg, és alig maradt belőle valami felismerhető, az is ugyanúgy látta magát.

Úgy tűnik, hogy ez az éntudat szétesés ez később történik meg, mint eddig hittem. Még az után is van saját’ tudata a halottnak, hogy az agya már leállt, és nincs élő teste, amivel észlelhetne. Hiszen nem csak pár perccel a haláluk utánról van még saját’ emlékük, hanem akár napokkal későbbről is. Általában a temetésüket még látják’ felülről, még sajnálják a hozzátartozóikat, rossz nekik látni a fájdalmukat, hogy siratják őt.

Tehát akár igaz lehet a tibeti felfogás is, ki tudja? Minden esetre segítségként olvassuk fel a halotti szertartás szövegét a haldoklónak, vagy legalább minél hamarabb utána.

Ezt ugyan eddig is megtettem, de inkább ártani nem árt alapon. Hm. Hát akkor lehet, hogy mégis segítettem vele és nem csak nekem okozott kis megkönnyebbülést? Talán figyelt rám, még ha nem is voltam a teste mellett. Vagy amíg az a tudat személyes marad, és nem oldódik fel, addig nem is tud eltávolodni a testtől? És egyáltalán! Mik derülnek még ki? Én már azon is csodálkoztam huszon éve, mikor bebizonyosodott számomra, hogy az akupunktúra működik, és az még csak a kezdet volt.

Saját’ halál utáni tapasztalatom ugye nincs, de arról van, hogy létezik egy közös tudat, valamiféle egység, amivel különböző mélységekben néha sikerül összekapcsolódnom, és amiből képes vagyok olyan információt lehívni, amiről amúgy gőzöm sem lenne. Minden leélt élet emléke is ott van a kollektívben, csak le kell kérni őket.

Eddig mikor az utaztatásom boncolgattam, mindig inkább az foglalkoztatott, hogy megtaláljam a kapcsot a felidézett élet és az én mostani életem között. Igen, mert azt az életet -és akkor már az összes eddigi életet is- csak akkor nevezném az enyémnek, ha az én fogalmát már inkább az Egység fogalmával helyettesítem, de én az én fogalmát az egós világom szerint használom, a mostani beszűkült tudatállapotom szerinti magamat értem rajta. Világos, ugye? :)

De bizony akárhogy kutakodtam, semmi összefüggést nem találtam a favágó és köztem…igaz volt három ember, akik mindkettőnk életében közel álltak-nak hozzánk, de ezzel sem jutottam sehova, nem döbbentett rá semmire, nem volt aha’-élményem.

Ezért azt ötöltem ki, hogy ami az utaztatás előtt leginkább foglalkoztat bennünket, ami a közelmúltunkban a legerősebb érzelmi hatást váltotta ki belőlünk, az lesz a kapocs azzal a már befejezett élettel. (bár ha minden egy? és ha tényleg nincs idő? akkor milyen már egy másik’, befejezett’ életről beszélek? naon húzós téma )

Tehát... hogy is volt...

Az elején jól ment minden, mint a karikacsapás, de mikor már illett volna belecsöppennem egy elmúlt életbe, hát az nem ment az istennek sem... ez a fránya keresztény kultúra hogy belém itatta már ezt a szót, pedig bármit szívesebben használok helyette, pl. egység, kollektív tudat, közös tudat, lét, stb. na mindegy…

tehát egyre feszültebben tűrtem a nógatást, hogy na érkeznék már meg végre, és hogy mit érzek a lábam alatt, de nem, nem és nem... semmi nem ugrott be magától... gondoltam magamban, na okés, nekem ez sem megy elsőre, az esettanulmány is csak hatodikra sikerült… de már ne legyen nagy blamázs, majd mondok valamit... mivel pár nappal azelőtt voltunk az Alpokban síelni, és azt én nagyon de nagyon imádom, hát rávágtam, hogy na mi van a lábam alatt?

Hát HÓ!
És milyen érdekes, ezt úgy mondtam, szinte dühből, hogy nesze neked utaztatás, akkor majd Én mondok valamit, ha nem megy magától... és ahogy kimondtam, és lenéztem a lábamra, hát látom hogy tényleg hóban állok, valami barnás csizmaszerű bocskorféleségben, és tudtam, hogy egy erős, felnőtt férfi vagyok... picinykét meglepődtem, mert nem szívesen cserélnék nemet, olyan jó nőnek lenni, most meg pasi vagyok, na mindegy…
egy havas, meredek hegyoldalban álltam, ritkás fenyőfák közt.. elindultam lefele, és itt jött egy fura érzés, hogy én nem tudok így járni... akkor meg olyan oldalazva, nagyon rutinosan és könnyedén és egyenletesen huppogtam lefele, éreztem a zökkenéseket, és éreztem a combomban az izmokat...
közben az is fura volt, hogy ezzel egy időben jelen volt a saját tudatom is, mert hallottam az utaztatót, a szobában a zajokat, és még csodálkozni is volt lehetőségem, hogy jééé, hogy tudok lemenni a hegyről, kicsit avatáros érzés volt, mint mikor a béna lábú a kék testével újra rohanni tudott… jó volt ilyen biztonságosan, bénázás nélkül, nagyon gyorsan haladni lefelé….és megkönnyebbülést is éreztem, hogy nahát, már nem azért vagyok ideges, hogy befuccsoltam, hanem azon izgulok, hogy ez tényleg működik...

sokat szoktam képzelettel játszani, (agykontroll-technikák, stb.) és nagyon jól tudom, hogy milyen az, amikor valamit elképzelek, gondolok, és utána alakul ki a hozzá tartozó érzés, hangulat... itt meg tökéletesen egyszerre jelentkeztek a képek, érzések, hangulatok... és nem olyan volt, mint egy belső mozizás, amit én irányítok, hanem mint egy emlékkép, csak úgy irányítás nélkül jött… és hiába akartam kiélesíteni a részleteket, nem tudtam olyat meglátni amire kíváncsi lettem volna… így voltam az esettanulmánynál is, beugrott egy kép, és nem tudtam tovább élesíteni, részleteibe menni…

tehát huppogtam lefelé… nappal volt, szikrázott a hó, éles hideg volt, és egyszer csak a ritkás fák között a hóban, balra lefele megláttam egy fekete kupacot... csak egy halmot, semmi részletet nem láttam, de egy erős rossz érzés lett bennem, tudtam, hogy megvan, megtaláltam egy férfi ismerősöm, aki eltűnt egy ideje, ott fekszik holtan... nem tudom ki lehetett…

a következő kép az volt, hogy huppogok tovább le a völgybe és már látom a kis falut... elszórva kis sötét színű faházak álltak, az egyikbe bementem..

nem az én otthonom volt, csak a rossz hírt kellett hoznom, hogy megtaláltam... erősen nyomasztó érzés volt ez is…
a háznak nagyon pici ablaka volt, egy alacsony kemence-kandalló szerűségben tűz égett, ami előtt a földön két gyerek játszott, olyan 3-5 évesek lehettek, hallottam a hangjukat, nevetgéltek, és szőkés hajukon olyan szép volt a tűz fénye, úgy megvilágította őket hátulról, olyan meleg vöröses fénybe vonta őket... ezt nagyon jó volt látni... olyan megnyugtató volt, vagy mi...
én közben egy asztalnál ültem, egy durva fa asztalnál a sarokban, és az ablak előtt balra tőlem egy fiatal, magas, nyugodt nő állt, világos barna haja, kékes szeme, kerek arca, kifejezetten kellemes látvány volt, ő volt a gyerekek anyja...
akit megtaláltam neki lehetett vagy a férje, vagy a bátyja, nem vagyok képben, de az biztos, hogy az egyetlen támasza volt, egy nagyon fontos személy az életében... hiába akartam többet megtudni, nem kaptam róla infót... a nő egy tálat törölgetett, és közben kérdő szemmel rám nézett… az egész utaztatás alatt nem volt párbeszéd, sőt semmilyen beszéd, csak képek és erős érzések…
a gyerekek hangját ugyan hallottam, miközben játszottak, de csak olyan háttérzajként, nem váltak ki belőle szavak, tehát a nyelvet sem tudom…
nem tudom, hogy mondtam-e neki, vagy csak kiolvasta a szememből, de láttam, hogy a kérdő szeme hirtelen megváltozott, nagyon elkomolyodott, és elakadt a kezében a rongy...
jó volt látni, hogy nem omlik össze, nem kezd zokogni, csak néz komolyan, de olyan súlyosan, hogy abban minden benne volt szavak nélkül is… hát... nagyon fura volt... megint a gyerekekre néztem, olyan jó érzés volt látni őket, hallgatni a nevetgélésük, szép kép volt, olyan meghitt, vigasztaló érzés volt…

a tanfolyamon szó volt róla, hogy felbukkanhatnak ismerősök a mostani életünkből... én nagyon szerettem volna, ha valamelyik gyerekben vagy a fiatal nőben felismerem valamelyik lányomat, de nem, nem sikerült pedig szerettem volna... érdekes volt, mert féltem is nehogy valahogy odacsaljam őket, de nem sikerült… :)

viszont ahogy megláttam a nő arcát, azonnal az egyik lányom nagynénje ugrott be, teljesen az a karakter volt a megszólalásig… egy pillanatra meg is lepődtem, hogy miért pont ő?

a következő kép az volt, hogy fát vágok, meg a következő is…

gondolom a férfi jó sok fát vághatott életében, és közben volt néhány gondolatmentes pillanata, ami mély nyomott hagyott benne….

éreztem a fejsze nyelét, azt a lendületet ahogy én még soha nem vágtam fát életemben, a saját házam mögött volt egy nagy fa halom, egy tuskó... mindig szikrázó napfényben, hideg friss levegőn… nem tehernek éreztem, inkább kifejezetten szerettem, jó volt érezni az erőmet, a hatékonyságom, jól esett…

egy másik jelentőségteljes emlékkép is érkezett...

ekkor már idősebb voltam valamivel, és felfele mentem egy hegyoldalon a hóban, mikor feljebb megláttam egy embercsoportot.. talán hat-nyolc férfi álldogált ott, kezükben puska, és egy elejtett, barnás, nagy testű állat feküdt előttük a hóban, a hó egy részen piros volt a vérétől.... az egyik férfi, aki a bal szélen állt, egy magas, világosbarna hajú, kékesszürke szemű, szikár de erős fiatal férfi volt... mondtam is magamnak, nida! az egyik exem… jól nézett ki, :) férfias, erős állkapcsú…

itt valami csodás érzés öntött el, valami olyasmi, hogy igen, minden a legnagyobb rendben van, valami kibékülés, vagy megbocsájtás, vagy elismerés, nem tudom pontosan de valami nagyon mély, szeretetteli és rendben levős érzés volt…

az a férfi a fiam volt, egymásra néztünk, és akkor öntött el ez a csodás érzés, talán büszkeség is lehetett benne, elégedettség... ilyesmi... jaj, ez nagyon jó volt... szívet melengető érzés volt... ott a fiatal nő házában is volt valami jó, ahogy a gyerekeket néztem, és hallottam a nevetésük, és olyan meleg volt, és békesség, de ott az szomorú és komoly volt…

itt a hegyen csak jó volt, nagyon jó....

a következő kép sokkal később volt, egy asztal mellett ültem otthon…már idősnek éreztem magam, nem voltam beteg vagy ilyesmi, de már nem voltam erőm teljében…. ezt az emlékképet megérezni rémes volt... nagyon nagy nyomás volt rajtam, féltem, meg voltam ijedve, mert tudtam, hogy itt valami nagyon komoly dolog fog történni, lehet, hogy meg is halok... azt hiszem inkább a saját, lujzafélelmem miatt volt ez ilyen rossz érzés, mert nagyon féltem, hogy mit fogok átélni a férfiként… azért gondolom ezt, mert a férfi viselkedése nyugodt volt, nem remegett a keze az asztalon, nem volt egyetlen apró gesztusa sem, amiből idegesség áradt volna… abból gondolom, hogy itt nem az ő érzéseit éreztem, mert nem volt összhang... valószínű most is a rutintalanságom kavart így be, de a lényeg, hogy ez elég horrorisztikus volt, nagyon felkavart…

a saját házamban voltam este, a kicsi ablak mögött csak feketeség volt, bent viszont égett a tűz, és előtte térdelt egy gömbölyded, sokszoknyás asszony, a feleségem... a szoknyája szürkés volt, és valami sötétebb mellényféle is volt rajta…. a tűzzel foglakozott... én a sarokban ültem egy nagyon durván faragott, sötét fa asztalnál, nem volt rajta terítő, csak egy tál, egy fatányér, fakanál.... a falak szintén nagyon sötét, széles, vastag deszkákból voltak, nagyon rusztikus volt minden, mellettem balra volt egy ajtó, ami a szabadba vezetett.. itt nagyon éles képek maradtak meg, a feleségemről, az asztalon pihenő jobb kezemről… nagy erős csontozatú, eres öklöm volt... tudtam, hogy két férfi van kint, és nekem ki kell mennem, tudtam, hogy ezek rossz szándékúak, hogy már nem vagyok olyan erős és gyors, hogy győzetnék felettük, de mégis csak egy határozott érzés volt bennem, hogy kimegyek, és legyen aminek lennie kell...
ekkor felállt a tűztől a feleségem, megfordult és rám nézett... :) nagyon szerettem őt, olyan kedves arca volt, olyan jóságos nagy barna szemekkel, de nagyon ijedt volt szegény... nagyon meg volt ijedve... őt ahogy megláttam, rögtön a Nagyanyó jutott az eszembe, az egyik gyermekem nagymamája, ugyan az a kedves, idős arc.... csak nem volt rajta szemüveg... ezen is jól meglepődtem egy pillanatra…

de már álltam is fel, az ajtó mellett a falon lógott a puskám, nagyon ismerős, jól eső érzéssel simult a markomba, ahogy határozottan megfogtam, és közben a bal kezemmel már nyitottam is az ajtót... világossághoz szokott szememmel csak nagy feketeséget láttam, és valami szörnyű erős érzés volt... ezzel a rám törő érzéssel nem tudtam mit kezdeni, mint Lujza sírni kezdtem, és eltakartam az arcom, és rémes volt... az utaztatóm hangjára kezdtem megnyugodni... és egyszer csak már tényleg nyugodt voltam, úgy kisimultam, megkönnyebbültem… már jó volt... ekkor láttam meg önmagam, ahogy fekszem a szoba padlóján, a nyitott ajtó előtt... a jobb oldalamon feküdtem, és egy tócsa nőtt a mellem körül... a feleségemen kívül senki nem volt ott, ő ott térdelt mellette, fogta a vállam és sírt szegény...

(na ez a ragozás nem direkt volt, a visszaolvasásnál vettem csak észre, J de legalább hűen tükrözi, hogy mennyire belülről éltem meg azokat az emlékeket)

ekkor láttam meg, hogy milyen is voltam, volt az a férfi, akinek lehívtam a kollektívból az emlékeit... a tűz fénye a feje felől világította meg, erős állkapcsú, borostás, szikár férfi voltunk, barnás hajú, barnás durva ruhában... azt hiszem baltát vágtak a mellébe... egy feketén csillogó tócsa nőtt a melle alól... ekkor már semmi kezelhetetlen érzés nem volt bennem, az előző rémséghez képest inkább olyan nyugodt szemlélődés volt bennem... azért sajnáltam a feleségem, a Nagyanyó szerű asszonyt, szomorú voltam hogy egyedül maradt és sír... azután még láttam magam már nappal, egy fahordágyféleségre fektetve, amit férfiak vittek a vállukon a sötét falu kis házak között...

hát ennyi... most is, miközben leírtam, és közben felidéztem ezt az élményt, egészen a hatása alá kerültem, de akkor különösen örültem, hogy visszatértem a saját életembe, abba a szobába, a többi társam közé, eléggé megviselt ez a dolog, nem is volt kedvem még egy élet emlékeit lehívni, nekem elég egy napra egy halálélmény, sőt.. még cseppecskét sokalltam is...

még egy érdekesség, hogy amikor én megfulladtam, akkor volt halál közeli élményem, a filmlepergetős, kb. egy-két éves koromnál tartottam, (visszafele pereg) mikor a medence mellett magamhoz tértem egy bazi nagy fejgörccsel…

és lám ő meg felülről látta magát… legalább már ezt is tudom, hogy milyen..

ez haláli, :) szó szerint is… jó, higgyetek amit akartok, én őszintén leírtam, ami történt velem, na de hogy minimum egy nappal a halála után, még képet kapjon arról, hogy őt viszik…ettől most egy cseppet besokalltam, ez valahogy most csapott fejbe igazán...

Hiszem, ha látom?

2011-02-28T05:54:00.000-08:00

Nem könnyű a téma, amiről most írok….

Bő egy évvel ezelőtt halott mellett töltöttem pár órát… ez életemben először fordult elő velem, és több szempontból is meghatározó volt az életemben.

Például ekkor tanultam meg a legélesebben, hogy a saját szememnek sem hihetek…

agyunk egy része hihetetlen módon befolyásolja a látásunkat, egyszerűen azt láttatja velünk, amit megszokott…

olyan komolyan befolyásolja a valóság észlelését, ami addig elképzelhetetlennek tűnt számomra… a halott a saját szobájában, az ágyában feküdt, mintha aludna… és először fel sem tűnt, de egyszer csak megdöbbenve vettem észre, hogy mintha lélegezne… tudtam, hogy nem, de láttam, LÁTTAM, hogy a paplan nyugodt ritmusban, fel-le süllyed…

nem a tudatos tudatommal volt gond, pontosan tudtam, hogy annak állnia kéne, hogy már soha nem fogja kinyitni a szemét, nem alszik, nem lélegzik… de valahányszor odanéztem, azt láttam, hogy a paplan emelkedik és süllyed…. tudtam, hogy csak káprázat, de semmiben nem tudtam megkülönböztetni a valóságtól…

kicsit ijesztő volt, és koncentráltam, hogy a valóságot lássam… ez sikerült is, de mint kiderült az olyan mélyre nyilallóan ijesztőbb volt, hogy nem foglalkoztam tovább a látvánnyal….

később átjött egy hölgy segíteni az mosdatásban, öltöztetésben, és közben azért kiderült, hogy ő sem látott még halottat, ő is úgy látta, hogy lélegzik… egy picit mindketten megnyugodtunk, hogy ez egy szokványos működése az agyunknak…

ha egész létezése alatt csak alvó embereket látott, akkor igenis ő egész egyszerűen nem veszi figyelembe a valóságot, és azt láttatja veled, hogy a halott lélegzik, és hiába tudod, hogy nem, valósággal le kell győznöd a megszokása erejét, és erőszakosan kell neki megtanítani, hogy nem, neeem, most nem azt kell látnod, most mozdulatlan takarót kell látnod…

Csak jóval később gondolkodtam el azon, hogy oké, ez most kiderült, mert olyan volt a helyzet, hogy nem lehetett nem észrevenni, és nem volt kétséges, hogy ekkora csalást képes végbevinni az agyunk.. hogy ilyen mértékben tud mást láttatni velünk, mint ami a valóság…

De hányszor nem vesszük ezt észre? Hányszor akár eskü alatt valljuk valaminek az igazságát, csak azért mert láttuk’. Minden esetre a szótáramból törlődött az a mondat, hogy hiszem, ha látom... legalábbis sokat veszített a határozottságából...

Tőzsde és spiritualitás... :)

2011-02-24T05:47:00.001-08:00

Cseppecskét eltűntem mostanában a blogvilágból, mert igen el voltam foglalva a megvilágosodásommal… na nem jött össze, de kiadtam érte 450000Ft-ot… és azt mondom igazából meg is érte… a tanfolyam’ roppant intenzív és hatásos volt… fél éven keresztül, napi 10-12 órán keresztül verte a fejembe az igazságot, hogy nem tanulok a hibáimból, hogy képtelen vagyok éles helyzetben gyakorlatba ültetni az elméletet, hogy milyen mértékben vagyok a berögzültségeim rabja, stb.… hétvégente kicsit lazább volt, akkor csak a feldolgozás maradt, és kipihenni a hét fáradalmait… persze nem sikerült egyik sem…

még egy kevésbé intenzív variációt sem ajánlanék mindenkinek.. pl. azoknak akik még hisznek a véletlenekben, akik nem gyakorolták eddig a jelenlétet, az itt-és-mostot, akik nem próbálkoztak önfejlesztő és önismereti gyakorlatokkal, azoknak valószínűleg pénzkidobás lenne… ez pont nekem való tanfolyam volt… mert én már kezdtem elégedett lenni az eddigi eredményeimmel, úgy éreztem, hogy az egóm már csak hálni jár belém, de amúgy sem okoz túl nagy gondot, mert a spirituális fogyókúrám következtében már alig is maradt belőle valami… gondoltam, hogy a kondicionáltságom már csak itt-ott, egy kevéskét működtet, hogy már nem annyira vagyok robot, kevésbé hatnak rám a belém nevelt programok… kezdtem magam kicsit szabadabban érezni, nem olyan kis beszorultnak az Énem’ keretei közé..

na kérem hát most romokban heverek..

életem egyik mélypontján vagyok, még ha kifele ez nem is túl látványos...

hónapokon keresztül, feketén-fehéren, statisztikailag, matematikailag, számokon keresztül vertem bele –nem szándékosan- az orromat abba, hogy na de kérem! Hát mit hittél magadról te kis öntelt naiv hólyag!!! Te meg a jelenlét? Te meg a tudatossság? Te meg a ledöntött korlátaid??? Nincs kec-mec, világosan bebizonyosodott, hogy az egész eddigi eredményeim gyakorlatilag sz…t sem érnek.. okés, persze, a felszínen nyilván egy árnyalatnyit, de lényeget tekintve semmit…

teljesen ledepiztem, összetörtem, 10 évet öregedtem, persze ilyen totális csőd hatására az immunrendszerem is legyengült, én a nagy böjtös egészségcsoda MEGFÁZTAM, energiátlan vagyok és bizonytalan, bármin pillanatok alatt könnybe lábadok, pl. hogy szegény Szíj Zsuzsát kizárták az x-faktorból…

nem csak hogy a figyelőmet küldtem el a francba, akinek a jelenléte a leghatásosabb módszer a problémák megoldására, hanem az exet is végleg kirúgtam… kicsit bántott, hogy nem vette komolyan, mondván, hogy tavasszal is szakítottam vele örökre, tavaly is kétszer-háromszor végleg befejeztem, tavalyelőtt állítólag még többször.... na mindegy, a lényeg, hogy a szex jótékony hatásai is eltűntek az életemből, de hát minél rosszabb, annál jobb állapotomban az a minimum, hogy ezen a téren is sínylődjek… az exnél alább úgysem adnám, és inkább ki sem dugom az orrom itthonról, mert még rávetemednék valami szamárra ló helyett… a lánykám is hiába csalogat, kirángatna itthonról bulikba, de ilyen állapotban ha odamegyek, rögtön leütnek, mert amivel rezonálsz ugye, a vonzás hatalma… na most ha a saját romjaimat rúgdosom, és teljes szívemből lesajnálom magam, akkor mit várjak a külvilágtól? Persze nem rettenetes a helyzet, mert az elültetett mag, meg valahol mélyen már tudom, hogy ez is rendben van, de azért a rohadt életbe!

Ennek a roppant hatásos, ébresztő jellegű, cáfolhatatlan tényekkel dolgozó önismereti tanfolyamnak a neve: tőzsde…

Komolyam mondom, csak az kezdjen bele, aki már legalább annyira el van szállva az elért eredményeitől, mint én voltam… és persze, aki nem sajnálja rá a pénzt… annak roppant tanulságos, mellesleg szórakoztató is…

Tehát mivel az élet egyéb területein már nagyon jól ellavíroztam, gondoltam legyen a labda gömbölyű, nehogy már pont az anyagi életem területén ne teljesedjek picikét kijjebb…
hogy majd én önellátó leszek, ha már a festményekből nem futja kenyérre, akkor majd megtanulom a technikai tőzsdét… hát ez egy vidám dolog volt, mert a számok és én két külön világ vagyunk… (ha pl. 10000Ft-ért szeretnék bejglit venni, -itt sütik a legfinomabbat a sarkon, teljesen nagyi-filing- akkor nem azt mondom, hogy melyikből hányat kérek, hanem azt, hogy kérek szépen 10000Ft-ért bejglit, de úgy, hogy kétszerannyi mákos legyen, mint diós… mondjuk ettől a három-négy eladóhölgy is lefagyott, de legyen ez az ő dolguk)
na jó, de a technikai tőzsdénél nem a számok a legfontosabbak, hanem a grafikonok, amikhez meglepően jó érzékem volt, amikre ha ránéztem, akkor rögtön láttam, hogy merre tart… bár ez rögtön jól ment, azért eleinte voltak tréfák, pl. az első péntek éjjel hangosan sívitoztam, hogy valami elromlott, mert nem tudtam, hogy hétvégére bezár a tőzsde, de legalább pihentem, mert hétközben több szolgáltatónál, összesen 7-8 demóban, több ezer nyitott pozíción edzettem magam… még mondjuk azon is meglepődtem egyszer, hogy miért zárt le engem bazi nagy veszteséggel a rendszer, és miért írja ki azt, hogy lejárt???!!! Na így tudtam meg, hogy vannak határidős ügyletek is… :)
egy tőzsdecápa megnyugtatott, hogy milyen jó, hogy csak demó volt, mert élesben becsöngettek volna 1000 hordó olajjal…. Gondoltam is, hogy majd akkor élesben csak cukorral, vagy kávéval, legalább nem kell lemennem a spárba…. Tehát ez a grafikonos elemzés nagyon ment nekem, minden demóm kezdő összegét megdupláztam, háromszoroztam egy hónap alatt, és a négy hónap alatt összesített napi átlagom 240000Ft volt, volt, hogy csak napi 10-20 ezer, de volt hogy 800valahány ezer játékpénzt kaszáltam be… a nyitott pozícióim 96%-a nyerő volt, és csak 4%-ban ítéltem meg rosszul, hogy melyik irányba megy a grafikon… persze a rutinos tőzsdecápák mind mondták, hogy nagyon de nagyon más az éles kereskedés… nem technikailag, úgy semmi különbség nincs a világon a demó és az éles közt, hanem pszichikailag… na itt jött nekem a pofon, mert ugye a demó ha így megy, akkor annak ha a háromnegyedét elviszi az éles kereskedés nyomása, akkor is nekem elég az a napi 60ezer… na és miért vinne el ennyit az éles, mikor én azután jelen vagyok, ééén nem agyalok, éééén rám nem hat a pszichés nyomás, hiszen évek óta… éééééén…. Ééén… énnn és az eredményeim…. Tehát nyugodtan belevághatok… persze mondták, hogy a tanulópénz elengedhetetlen, de rááám ez nem lesz érvényes, mert ilyen eredmények a demóban és ugye ilyen önismeret és önkontroll…:D:D:D

Hát mit mondjak, van mit tanulnom… olyan szinten nem sikerült semmit alkalmaznom a több hónapos demós rutinból, hogy gyakorlatilag a viszályára fordultak az arányok…képtelen voltam helyesen megítélni az irányokat, három nap alatt elbuktam a pénzem 96%-át, mondtam is magamnak, hogy akkor már mindegy ugye… na ez a hozzáállás hiányzott csak ahhoz, hogy a maradék 60 dollárt sikerüljön megtartanom, és azzal szívattam magam hosszú hetekig, hogy feltornáztam 200ra, majd ennek megörülve, reményt látva, újra kezdtem komolyan venni, és persze újra elbuktam… újra lefütyültem, újra ment, és így tanítottam magam hónapokig… hogy hogyan lehetek VALÓBAN hatással az állapotomra, a hozzáállásomra, mi a jelenlét egy ilyen éles helyzetben, stb. roppant tanulságos, és nincs mellébeszélés, folyamatosan vertem bele az orrom a hibáimba, a korlátaimba… annyira hihetetlen volt a különbség a demózás és az éles között, mintha két teljesen különböző ember élne bennem.. az egyik egy intelligens, gyorsan tanuló, nyugodt, játékos szellem, aki élvezi amit csinál, és élvezi a sikereit… a másik meg egy végtelenül ostoba, kapzsi, idegbajos szerencsétlen…. Olyan volt, mintha beetettek volna egy demóprogrammal, amiben csak nyerni lehet, és amikor feltettem az igazi pénzt, akkor valaki beült volna a másik oldalra, és figyelné mit ütök be, és abban a pillanatban az ellenkezője felé lendítené a grafikont… fontolóra is vettem ezt a szimpatikus lehetőséget, mert akkor ÉÉén csak simán balek lennék, és nem tudattalan.... oksa, akár a kettő együtt is lehetek, nekem már mindegy...

Na jó, akkor pihi… most nyalogatom a sebeimet, próbálok főnixmadárként feltámadni a hamvaimból... a tőzsdét is hanyagolom kissé, nem tudott már újat tanítani, emésztem az eddigieket…. Igazából még a demóimat is sikerült egytől egyig csődbe vinnem, inkább ott sem működött már a dolog, mert könnyebb volt elviselnem, hogy az sem megy, mint azt, hogy ekkora különbséget csináljon a tudatalattim az éleshez képest….

Egy pár napja érzem azt, hogy kezdek visszatérni, hogy a feltámadt fájdalomtestem úgy telezabálta magát, hogy végre kissé kussban van….

gyújtottam füstölőt, beraktam tibeti zenét, és néhány rövid percre újra sikerült kiapcsolni az agyam, leállítottam a szüntelen, zsibbasztó zakatolást, újra járok tornázni, -volt hogy oda sem jártam, pedig az nálam már nagyon az alja- az agybomlasztó tévéműsorok helyett újra olvasok, lám, írok is, még az ecsetjeim is előveszem azt hiszem és festek egy mandalát, és közben lájtosan demozgatok.... és lám, nyereséges lettem újra… igaz messze nem a régi mércével, de napi 10000 játékpénz bejön…ha újra jól megy, akkor hamarosan ismét nekifutok az élesnek, de a nagymellény nélkül, hálásan az önismereti pofonokért, és ezért nagy összeomlasztásért, amire ezek szerint szükségem volt…. :)

A kozmosz energiái

2010-07-15T06:17:00.001-07:00

Létezik egy energia, egyfajta mindent átható erőteljes energiarendszer, ami nélkül a fizikai test önmagában nem létezhet és ami támogatja az életfolyamatokat. Ez az élet’energia folytonos, állandó, meg nem szűnő mozgásban, rezgésben, áramlásban van, s az egész univerzumban mindenhol megtalálható. Az ember a nadikon, (ér, csatorna, folyam) és a csakrákon keresztül a szervezet számára életenergiát vesz fel a környezetéből, a kozmoszból, azután rezgésekké alakítja át, ami a fizikai és az energiatestek működéséhez, fenntartásához elengedhetetlenül szükséges.

Ha valaki megtanul bánni ezekkel az energiákkal, akkor, harmóniát hoz létre a fizikai és tudati szintek között.
Életfolyamatokat támogat, valamennyi – fizikai, pszichikai, spirituális – síkon hat.
Támogatja a személyiség fejlődésének folyamatát.
Pozitívan befolyásolja a gyógyulási folyamatokat, enyhíti a fájdalmat, segít a negatív érzelmek legyőzésében. Megkönnyíti a nehéz fizikai és pszichikai megterhelés leküzdését, segíti a tanulást. Előnyösen befolyásolja az emberekhez való viszonyulásunkat, komoly szerepe van a kapcsolatok építésében, ápolásában. Serkenti a kreativitást, növeli a teljesítő-képességet. Elősegíti az önmegismerést, támogatja a könnyebb beilleszkedést.

Általában az energiákkal, kézrátéttel gyógyító irányzatok, mind tartalmaznak valamiféle hangolási, avatási szertartást, ami után már egy finomabb energiarendszeren keresztül képes az ember kapcsolatba lépni azokkal az erőkkel, amelyek a környezetében, a világegyetemben jelen vannak.

----------------------------------------------------------------------------------

Az ilyen energiákkal kapcsolatos, egyik legmeghökkentőbb élményem, ami világosan bebizonyította, hogy milyen keveset tudok a világ működéséről, azt Bodolai Évának köszönhetem. Ennek a történetét mesélem itt.

Középső ujj és herót...

2010-06-20T02:42:00.000-07:00

Honnan ered, és mit jelent a feltartott középső ujj?

Verőfényest mindenkinek!

Főleg lánykámnak és kis csapatának, akik mostanra béreltek ki egy balatoni házat…
Izgult, hogy befér-e minden a táskájába.. ötleteltem, hogy menjen a gumicsizmába, esőkabátba és a meleg cuccokba, a napszemüveg és a fürdőruha meg simán befér a táskába… meg hogy hány váltóruhát vigyen? Sokat, mert nedves időben nehezen száradnak…
Na azért csak kisüt rájuk a nap, már kértem, hogy küldjenek Ciprusról, ott ugye van bőven…

Ez a középső ujjas cikk azért került be ide, mert herótom van tőle, hogy olyan dolgokat használunk, aminek nem tudjuk az eredetét, vagy hogy pontosan mit is jelent…
pl. itt van rögtön a herótom van’… mi az a herót? Okos ex elég közel járt, de végül lenyúltam az idegen szavak szótárát, és felolvastam a családnak… azt már tudom, hogy ritkábban van herótom, mint hittem.. J))))

De mi a helyzet ezzel a középső ujjal? Na ennek is utána néztem, és tessék, ezeket találtam..

„Igaz-e a legenda az ujjlevágással fenyegetett angol íjászokról, illetve mi volt a mára a világ nagy részén egyezményes jellé vált sértés üzenete más korokban?

A középső ujj történetével P.M. Fragen&Antworten friss számában foglalkoznak röviden, felsorolva a fő jelentésértelmező legendákat. Néhány keresés után kiderült, a témát anno a szépemlékű Zóna is feldolgozta, aztán – a februári legendás Focus címlap kapcsán – a kiváló latin blogon, a laudator temporis actin is megjelent. Úgyhogy itt inkább csak röviden írok róla, aki részletesebben akar olvasni a témáról, nézzen körül a lent ajánlott linkeken.

Az egyik legnépszerűbb elmélet szerint a középső ujj felmutatása az 1415-ös agincourti ütközetre vezethető vissza. E csata előtt fenyegetőztek állítólag azzal a franciák, hogy levágják a fogságba esett angol íjászok ujját, hogy azok ne tudjanak többé lőni, és – továbbra is szigorúan állítólag – e csata után jelezték a győztes V. Henrik angol király katonái kárörvendően középső ujjaikkal, hogy nem sikerült a francia terv. Történészek szerint azonban ebből semmi sem igaz: nincs írásos bizonyíték és a foglyok megcsonkítása sem volt divat akkoriban – inkább váltságdíjra cserélték őket. Ráadásul értelme se lett volna a rituálénak: melyik katonai vezető akarta volna biztos pénzbevétel helyett visszaküldeni az íjászokat, hogy azok másnap újra beálljanak az ellenfél soraiba, valamilyen más fegyvert szorongatva megcsonkított kezükben?

Mint ahogy arról a laudator is beszámol, a „digitus impudicus” (azaz a szemérmetlen ujj) vagy „digitus infamis” (azaz a becstelen ujj) gesztusát már a görög-római antikvitás is ismerte. Ki Martialist idézi bizonyságul, ki Suetoniust, ki Aristophanést; a latinblog szerzője azonban azt a forrást, amely már ötszáz éve összegyűjtötte mindezt – Erasmus Adagiáját. Az ókori közmondások legnagyobb gyűjteményéből kiderül, hogy a feltartott középső ujj jelentett megvetést (Martialis), mutatóujj helyett mutatásra használva hitvány és elpuhult embert (Diogenés Laertios) és legnagyobb megvetést illetve kötelet (Juvenalis) is.

Vannak persze egészen eltérő értelmezések is: a latin blog szerzője – egy Persius-idézetre hivatkozva – bajelhárító, szemmelverés ellen védő funkcióról is ír, a német P.M. Fragen&Antworten pedig szexre való felhívásról beszél, valamint arról, hogy – görög komédiákban – a nem figyelés jeleként is használatos volt. Utóbbiról a Straight Dope is beszámol: a történész Suetonius szerint Augustus Caesar egyszer azért zavart el egy előadót, mert az obszcén módra a középső ujjával akarta lecsillapítani zajongó közönségét.

A különböző kézjelek értelmezései persze nem csak koronként, de adott korokban kultúránként is változnak. A Canberra utcáin 1992-ben végighajtó George Bush amerikai elnök is ennek esett áldozatul, amikor – sikeresnek értékelve az ausztrál vezetőkkel folytatott tárgyalásait – a máshol a győzelem jeleként ismert V-t mutatta a köszöntésére összegyült tömegnek. Az ausztrálok azonban ahelyett, hogy meghatódtak volna, inkább dühösek lettek, írta az esetről beszámoló MTI 1992-ben; Ausztráliában ugyanis a két ujjból formált V betű – bizonyos szögből mutatva – ugyanazt jelenti, mintha valaki a középső ujjával intene Amerikában (lásd még).

Forrás: www.urbanlegends.hu

És itt nézheted meg a képeimet:
www.kohutekgaleria.hu
Mert a Lujza az fest.

Bódhiszattva a metrón...

2010-06-16T04:48:00.000-07:00

Sziasztok mindenkinek!

Pár perc nevetés, persze, csak ha nem sajnáljátok rá az időt…

Hat perces videofilm egy metróútról…
Van még két másik nevetős kedvencem, egy esküvős mulatság, és az egyik kedvenc színészemről egy jól sikerült riportkísérlet... :)

A nevetés kétségkívül az egyik leghatásosabb gyógymód: igen komoly testi tréning, megmozgatja egész keringésünket, fokozza a szívműködést, kitágítja az ereket, és ezzel rövid időn belül egyensúlyba hozza a vérnyomást.

Egy jó kis hahotázás közben a mellkas izmai erőteljesen összehúzódnak, a hasüregben felgyorsul a vérkeringés, javul a belső szervek oxigénellátása, megnő a légzés intenzitása. A test többi izma elernyed, néha úgy érezzük egészen elgyengülünk, ha kitartóan nevettünk. Az agyban olyan vegyületek szabadulnak fel, amelyek csökkentik a fájdalomérzetet, és egész testünket kellemes bizsergés hatja át.

Nemrégiben amerikai kutatók tudományos vizsgálattal igazolták, hogy a nevetés igen hasznos kalóriaégető módszer. Állítólag napi 10-15 perc kacagással egy kis szelet csokinak megfelelő energiamennyiséget "dolgozhatunk le".

Tudományos tény, hogy a nevetés valóban olyan különös belső nedvek, "örömhormonok" termelődését indítja meg az emberi testen belül, mint a boldogság-érzetet keltő endorfinok, vagy a külső környezet behatásainak káros következményeit semlegesítő stresszellenes hormonok.

A nevetés pozitív hatásai akkor is működésbe lépnek, ha a nevetést erőltetve kezdjük, mint a hahota klubokban. Dr. Madan Kataria indiai orvos találta ki az azóta már nemzetközileg ismert és elismert módszerét: a Hahota Jógát. A Hahota Jóga (más néven nevető jóga) egy újszerű, spontán, a hasya jóga alapjaira épülő nevetés-technika, melyet világszerte hahota klubokban ismerhetnek meg és gyakorolhatnak a nevetni vágyók. Én is voltam ilyet kipróbálni, és tényleg jókat lehet nevetni a szituáción, a sok flugi emberen, akik felnőttként olyan furán kezdenek viselkedni. :D
www.agykontroll.hu/gyogyito-nevetes

Drámai, rohamos belátás...

2010-06-10T04:33:00.001-07:00

Sziasztok!

Annyira tetszett nekem ez a kis film, ez a történet, a mondanivalója, hogy berakom ide.
Jill Bolte Taylor a Harvard Pszichiátriai Tanszékénolyan dolgozott, mint agykutató. 1996-ban agyvérzést kapott, és ezzel egy olyan kutatásra nyílt lehetősége, melyet kevés tudós kívánna önmagának: belülről vizsgálhatta agyát, a jobb és bal agyfélteke szerepét, az agyvérzés folyamatát. Szerencsére túlélte és felépült, így saját szájából hallhatjuk történetét.
Itt megnézhetitek a 20 perces videót, ami ihajladejó, itt pedig külön is elolvashatjátok a szövegét.

Freskófalu

2010-06-09T07:42:00.001-07:00

Verőfényest mindenkinek!

Hát lehet rám azt mondani, hogy naív vagyok, vagy bármit, de nekem akkor is nagyon tetszik ez a próbálkozás… tiszteletem Pásztor Eszternek…

cigány-freskófalu

http://www.noltv.hu/video/2049.html

Lehet, hogy azért mert festészeten keresztül segítene az ott élőkön, közelebb áll a szívemhez, de ahogy belegondoltam, mindenféle szempontból sok jó származhat belőle…
még egyszer ismeretlenül is gratula Eszternek…
és drukk... drukk... drukk a sikerért!!! :)

Az én képeimet, pedig itt nézheted meg:
www.kohutekgaleria.hu
Mert a Lujza az fest.
:)

Dohányzás, passzív dohányzás...

2010-06-07T06:08:00.000-07:00

Üdv... :)

A bevezető hosszú naplózásba fulladt, akit csak a dohányzós rész érdekel, az tekerjen a zöld színnel kiemelt részhez... :)
Ma a Széchenyi büféjében konkrétan füst volt, cigifüst... én meg úgy felhúztam magam a gátlástalan bagósokon, hogy elhatároztam két dolgot... az egyik, hogy összeollózom ezt a cikket, a másik az, hogy legközelebb szép udvariasan megkérem őket, hogy ne már.. igazából már ma is megtettem volna, de nem akartam, mert mire rájöttem, hogy mi zavar, már indulatok voltak bennem, az meg rossz tanácsadó.. ha már beindult az egóm, akkor hagyom a fenébe... majd egy higgadt állapotból, az úgy rendben lesz...
úúútálom a cigifüstöt... ég tőle a szemem, kapar a torkom, és bazi büdös..
most nem azért, de az ember bőre is beszívja, és hiába fürdesz meg egy buli után, akkor is érezni, de itt szabok határt... azért megnyúzni nem fogom magam...

bezzeg gyerekkoromban olyan természetes volt számomra a bagóbűz, hogy észre sem vettem...
amíg otthon laktam, addig bizony erős passzív dohányos voltam... és igazolhatom a lejjebb írt hatásait... sajna tudom milyen a jó kis középfülgyulladás... hát bizony fáj...
egy szobában laktam a nagymamámmal, aki sokat szívott, keveset szellőztetett, de ez még semmi, hanem anyám nem szerette volna, ha az ő szobájában büdös van, ezért hidegben ő is a mi szobánkba jött bagózni… amúgy már rég leszokott a dohányzásról, minden flanc nélkül, egyik napról a másikra, mert egyszerűen úgy döntött és kész... valami sárga fogakról, ujjakról beszélt, meg hogy a bőrnek sem tesz jót, gondolom az egészség is felmerülhetett, mint ok, de erre nem emlékszem.... a lényeg, hogy már őt is zavarja a füst, ha kint sétál az utcán, és megérzi akkor szóvá is teszi, hogy az embernek ezt kell szívnia mások miatt...

velem meg az első pasim közölte finoman, hogy nagyon szeret, de kicsit nagyon büdös vagyok..
hát meglepődtem, és bár nem éreztem, de elhittem neki... ezek után igyekeztem úgy elmenni otthonról, hogy előtte hajat mossak, és a tiszta ruhámért csak kirohanok a kertbe, és gyorsan belebújok, mielőtt elindulok... jó, nem csak bagóbűz áradt belőlem, hanem penészes doh is... mert olyan talajvizes lakásban éltünk, hogy a szőnyeget ha felemeltük, akkor vízcseppek voltak alatta... ja és sötét is volt nappal is, mert az ablak sem volt túl nagy, de előtte meg valami fatároló volt, ami bizony jól lefogta a maradék fényt is, ami a fák lombján keresztül még bejutott volna... hát nem volt egy fényes kégli... fürdőszoba, meleg víz nothing... vécé és víz volt kint a közös helységekben... kívülről egy hangulatos kis régi villa volt... csak sajna mi az alagsorban laktunk, a betonos mosókonyhában... viszont boltíves volt, amit szintén szerettem... és nagyon vastag falak voltak, meg valami vasajtó, mert az volt a háború alatt az óvóhely...
de a lényeg, hogy volt kert.... kint olvastam ameddig csak láttam, sötétedésig egy óriási vadgesztenyefa alatt... azóta is a kedvenceim közé tartozik ez a fa... a virágaival... és a már lepotyogott gesztenyéivel... mert az éppen hulló gesztenye kész veszedelem, mikor belefeledkezel egy jó kis delfin-könyvbe.. :) ha csak a gesztenye találna el, az még nem is lenne baj, de csak a fejeden válik el a jó kis tüskés házától... hát igen, régi szép emlékek... :)))
mondjuk helyileg is szerettem…. egy zöldövezeti, madárfüttyös kis utca, kettő percre a 7-es buszmegállótól, ami éjszakai is járt... tehát ifjonc koromban élvezhettem a jó közlekedést.. és közel volt a Műjégpálya... na azt már igazán szerettem... főleg mikor vettem magamnak egy használt hokikorit, 400 kemény forintért.. persze bőrből, és fűzős volt még… a lányoknak való műkori helyett innentől ezzel fiússal hasítottam… a hasítás hassal történt természetesen... igeen... meg térddel…
akkor vettem meg életem első valódi farmerjét is, a Keletinél kapu alatt suttyomban.. persze mondanom sem kell, hogy a műkori és a hokikori között van némi különbség.. így amíg technikát nem váltottam, addig ahogy fakult a farmerom, úgy kékültem én...
egy kanyar vissza a bagóhoz... annak is kékes a füstje…

A DOHÁNYZÁSNAK OLYANNAK KÉNE LENNIE, MINT MINDENNEK…
BÁRKI SZABADON, DE NE ÁRTSON VELE MÁSOKNAK…

Magyarországon évente 25-30 ezer ember dohányzás miatt hal meg, több mint 50 százalékuk 65 éves kora előtt - mondta el Simon Tamás, a Magyar Rákellenes Liga elnöke. A magyar férfiak 40 százaléka, a nők 28 százaléka cigarettázik és a középiskolások 26 százaléka - hívta fel a figyelmet az elnök. A megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, arra, hogy az ember ne gyújtson rá az első cigarettára. A középiskolákban működik a kortárs segítő, kortárs oktató mozgalom: a "kiképzett" diákok a többi között a dohányzás negatívumairól, az egészséges életmódról beszélnek osztálytársaiknak, ami azért hasznos, mivel a gyerekek egymástól tanulnak jót és rosszat.

Napi 1-4 szál cigaretta megháromszorozza a halálos szívbetegség kialakulásának esélyét. A szívinfarktusnak, érelmeszesedésnek, magas vérnyomásnak és az agyvérzésnek is a dohányzás az egyik legfontosabb ismert kockázati tényezője. A rák egyes formái jóval gyakoribbak a dohányzók körében, a káros szenvedély hozzájárulhat a gége-, a szájüregi és garatrák, a hasnyálmirigy, hólyag- és méhnyakrák kialakulásához is.

A gyermekvárás időszakában az édesanya dohányzása a magzati fejlődés visszamaradását idézheti elő, kisebb lehet az újszülöttek testsúlya, testhossza, fej- és mellkörfogata. Világszerte emberek százezreinek halálát okozza a passzív dohányzás. Egy cigarettázó kolléga mellett eltöltött két óra annyit jelent, mintha négy szál cigarettát szívott volna el a nemdohányzó is. A füstös otthonban élő gyerekek körében nagyobb a hörgőgyulladás, tüdőgyulladás, középfülgyulladás gyakorisága.

A Dohányzásmentes Világnapot az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) kezdeményezésére tartják 1988 óta. Jelenleg világszerte mintegy 1,3 milliárd ember dohányzik, számuk 2025-re megháromszorozódhat. Évente öt-hatmillió ember halála vezethető vissza a dohányzás ártalmaira, a cigaretta ugyanis több mint négyezer különböző, a szervezet számára káros vegyi anyagot tartalmaz. A dohányzás elleni küzdelem a WHO egyik legfontosabb feladata lett az utóbbi évtizedben, 2003-ban született a Dohányzásellenes Keretegyezmény (FCTC), amelyet Magyarország is ratifikált. A WHO a felnőtt lakosság körében 20 százalék alá kívánja szorítani a dohányzók arányát. Hazánkban minden harmadik felnőtt füstöl, s minden ötödik ember a dohányzás következtében hal meg.

A szakértők úgy becsülik, hogy világszerte minden tizedik halálesetből egy a dohányzás számlájára írható, csak ebben az évben 5,5 milliónyian veszítik életüket a füstölés miatt. Ha továbbra is a most tapasztalt irányzat érvényesül, 2020-ra ez a szám 7 millióra, 2030-ra pedig 8 millióra nő.

Az utóbbi négy évtizedben a dohányzás aránya visszaszorult az olyan fejlett országokban, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Japán. A fejlődő régiókban azonban emelkedett a cigarettázók száma. A www.tobaccoatlas.org oldalon elérhető összeállítás szerint a világon egymilliárd férfi dohányzik, a fejlett országok férfi lakosságának 35 százaléka, a fejlődő országokban pedig 50 százaléka gyújt rá rendszeresen. A nők kevésbé érintettek, világszerte 250 millióan dohányoznak rendszeresen: az ipari országokban élő nők 22 százaléka, a fejlődő országokban élők 9 százaléka cigarettázik.

A dohányosok 33-50 százaléka hal meg káros szenvedélye miatt, és átlagosan 15 évvel élnek rövidebb ideig nemdohányzó társaiknál. Kínában a legrosszabb a helyzet, a világon előállított cigaretták 37 százalékát az ázsiai országban szívják el. Kína a legnagyobb gyártó, majd az Egyesült Államok, Oroszország és Japán következik a sorban.

Már néhány héttel a dohányzás abbahagyása után jobb eredményt mutatnak a szívbetegséggel kapcsolatba hozható gyulladásmarkerek - állapították meg egy most megjelent tanulmány szerzői.

A dohányzásnak ismert a gyulladások előidézésében játszott szerepe, a leszokás viszont csökkenti a szív- és tüdőbetegségek okozta halálozást - írta a Chest orvosi folyóiratban a manhasseti Feinstein Orvosi Kutatóintézet munkacsoportja. Azt pontosan nem tudni, hogy a dohányzás elhagyása után rögtön érzékelhetők-e a jótékony hatások.

Ennek kutatására a szakemberek különböző gyulladásmarkerek - a C-reaktív protein (CRP), a tumornekrózis-faktor (TNF) és más anyagok - kimutatására alkalmas vérteszteket dolgoztak ki. A dohányzásról való leszoktató programban 36 nő vett részt önkéntesként, akiknek a vérét a 6-7 hét alatt négyszer vizsgálták. A TNF és két, vele kapcsolatos anyag szintje jelentősen csökkent a kísérlet ideje alatt a vizsgált személyekben, és csökkent a CRP, valamint az interleukin-6 szintje is.

A dohányzásnak nagyobb hatása van az élettartamra, mint a társadalmi státusnak - állapítják meg brit kutatók a témát vizsgáló eddigi legnagyobb tanulmányban, mely kedden jelent meg a British Medical Journal című orvosi szaklapban.

Laurence Gruer és kutatócsoportja még a hetvenes évek közepén kezdte meg két nyugat-skóciai városban 15 ezer férfi és nő egészségi állapotának követését. Az akkor 45 és 64 év között lévő emberek túlélési arányát 28 év elteltével vizsgálták meg.

Az eredmények szerint a túlélési esélyeket mindkét nemnél jobban rontja a dohányzás ténye, mint a hátrányos társadalmi helyzet önmagában.

A nemdohányzók között a legtehetősebb csoportban a nők túlélési aránya 65 százalék, a férfiaké 53 százalék volt, míg a legalsó társadalmi státusúak körében a nőké 56, a férfiaké 36 százalék.

A jobb szociális helyzettel járó túlélési előnyt azonban elveszítették azok, akik dohányoztak. A legbefolyásosabb felső hányadban a dohányos nők túlélése 40 százalék, a férfiaké csak 25 százalék volt. A legkisebb bevételű csoportban pedig a dohányzó nők túlélési aránya mindössze 35 százaléknak, a férfiaké 18 százaléknak bizonyult.

Alig néhány hónap elég volt ahhoz, hogy a nyilvános helyekre vonatkozólag bevezetett franciaországi dohányzási tilalom a gyakorlatban is bizonyítsa pozitív hatását, nevezetesen a vendéglők, kávéházak, bárok, diszkók alkalmazottainál. Egy tanulmány máris kimutatta, hogy amióta kevesebb füstöt kell beszívniuk, mivel már nincsenek kitéve a passzív dohányzás kényszerének, érrendszerük állapota máris javult.

A Dilater (Tágítani) névre keresztelt vizsgálat eredményeit, mint az a Le Figaro hasábjain olvasható, a napokban mutatják be a francia kardiológiai társaság egyik nemzetközi rendezvényén, Párizsban. Daniel Thomas, a társaság korábbi elnöke elmondta a lapnak: ismert, hogy a dohányzás az érelmeszesedés, a magas vérnyomás, a cukorbetegség egyik előidézője lehet, de tudnivaló, hogy az erek állapotára is hatást gyakorol, elősegíti a vérrögök kialakulását, a gyulladást és csökkenti az erek tágulási képességét, és ezzel a szívinfarktus egyik fő okává válhat.

Az 50 éves kor alatt bekövetkező szívinfarktusok áldozatainak háromnegyede dohányos, és sok esetben olyan emberekről van szó, akiknél ez volt az egyetlen kockázati tényező. Ez a passzív dohányosokra is érvényes: "Egy dohányfüsttel telített helyiségben dolgozó egyén napi tíz cigarettának megfelelő füstöt szív be, és ez 60 százalékkal növeli az infarktus veszélyét" - hangoztatta az orvos. A dohányzás betiltása a nyilvános helyeken éppen a nem dohányzók egészségének óvását szolgálta.

A Dilater tanulmány keretében Toulouse városában 23, nem dohányzó vendéglői, kávéházi, és éjszakai szórakozóhelyen dolgozó alkalmazottat vizsgáltak. Előbb 2007 decemberében, a dohányzási tilalom bevezetése előtt vetették alá őket műszeres - Doppler-ultrahangos - vizsgálatnak, majd három hónappal később megismételték azt. A változás látványos volt: decemberben vérereik tágulási képessége még jelentősen elmaradt a füstmentes környezetben élő és dolgozó más nem dohányzókétól, három hónappal később átlag 37 százalékkal javult és csaknem a normális szintre tért vissza.

A Le Figaro korábban beszámolt arról, hogy már 2008 februárjában 15 százalékkal csökkent a kórházak sürgősségi osztályain az infarktusesetek száma. 2009 elején várják egy ezzel kapcsolatos, évekre visszamenő tanulmány eredményeit. Hosszabb távon a szívinfarktusok száma évi 5-10 ezerrel, azaz 5-10 százalékkal csökkenhet, vélik a francia kardiológusok. A dohányzási korlátozásoknak a légzési betegségekre és a tüdőrákra gyakorolt hatását csak hosszabb távon lehet majd kimutatni.

Mint arról már beszámoltunk, 2008-ban a dohányzási tilalom és a magas dohányárak miatt minden korábbinál kevesebb cigaretta kelt el Franciaországban. 2008-ban összesen 54,4 milliárd szál cigarettát adtak el a Gitanes és a Gauloise hazájában. Ez 1,2 milliárd szállal, 2,3 százalékkal kevesebb, mint 2007-ben, és nagyjából 30 milliárd szállal kevesebb, mint tíz évvel korábban, amikor közel 85 milliárd szálra rúgott az éves forgalom.

............................................................................................................................................................

Több gondja adódhat a teherbeeséssel azoknak a nőknek, akik életük egy szakaszában mások dohányfüstjét szívták.

Korábbi tanulmányok jelezték, hogy a dohányzó nők több kockázatot vállalnak terhességük idején, sőt utódaiknál is gyakrabban jelentkeznek egészségügyi problémák. Kevesebbet tudtunk azonban eddig a passzív dohányzás ártalmairól.

Egy, a Tobacco Control című folyóiratban decemberben közzétett tanulmány 4800 nő egészségügyi adatait elemezve megállapítja, hogy a dohányos szülő mellett felnőtt nők nehezebben estek teherbe, azaz körükben nagyobb volt azok száma, akik egy évnél hosszabb ideig próbálkoztak. Akár gyerekkorukban, akár felnőttként kényszerültek passzív dohányzásra, az átlagoshoz képest 39 százalékkal emelkedett a vetélés vagy halvaszületés kockázata, valamint 68 százalékkal nagyobb valószínűséggel jelentett gondot a teherbeesés.

Luke J. Peppone kutatásvezető, a New York-i Rochester Egyetem munkatársa megdöbbentőnek nevezte az eredményt, amelyet a statisztikai adatok mutatnak. Az ok-okozati összefüggést erősíteni látszik, hogy a káros hatások emelkedő tendenciát mutattak attól függően, napi hány órát töltött dohányzók körében a vizsgálatban résztvevő nő.

A cigaretta füstjében lévő mérgező anyagok károsíthatják a sejtek örökítőanyagát, befolyásolhatják a megtermékenyülést, növelhetik a vetélés kockázatát, vagy megakadályozhatják egyes hormonok megfelelő működését.

Ha valamennyi étteremben, kocsmában, munkahelyen és hivatalban soha nem gyújt rá senki, egy év alatt jelentősen csökken a szívinfarktus miatt kórházba szállított betegek száma. A Skóciából származó adatokat a világ első számú orvosi folyóirata, a New England Journal of Medicine közölte.

Amikor 2006-ban egy márciusi vasárnapon reggel hat órától Skócia egész területén megtiltották a cigarettázást minden kocsmában és egyéb vendéglátóipari helyen, sok dohányos és a dohányzás fennmaradásában érdekelt szervezet, személy közölte, hogy a törvény betarthatatlan, rengeteg vendéglő és italbolt tönkremegy, az ott dolgozók utcára kerülnek.

Ez a szöveg az Európai Unió sok országában elhangzott, de a nagyközönség - még a dohányosok nem kis létszámú csoportja is - sokkal megértőbb és törvénytisztelőbb, mint azt az anyagilag érdekeltek elhitetni próbálták. Skóciában a megkérdezettek 60 százaléka helyeselte az új törvényt és azóta már az Európai Unió sok országában füstmentes környezetben élhet az emberek többsége.

A gyermekek és felnőttek egészsége érdekében hozott rendelkezés kedvező hatásai hamar megmutatkoztak. Már az is jó jel volt, hogy Skóciában a cigarettázás vendéglátóipari tiltását lényegesen könnyebb volt elérni, mint Angliában. A törvény érvénybe lépése után néhány hét múlva a kocsmák 86 százalékában senki sem dohányzott.

Még egy év sem telt és Skócia területén 14 százalékkal csökkent a kórházakba infarktus gyanúja miatt beszállított dohányosok száma. A kutatók azt is vizsgálták, hogyan hatott a változás a nemdohányzókra, a passzív dohányzás áldozataira. Az eredmény itt is érvényesült: a mások füstjét szívók körében az infarktus gyakorisága 21 százalékkal lett kisebb.

A vizsgálat vezetője, Jill Pell azt mondta: "A tiltás kétféleképp is működött. Védte a nemdohányosokat, de úgy látszik, sikerült elérni, hogy a dohányosok egy része is leszokott a cigarettáról". A munkacsoport 5900 beteg sorsát követte és nyolc, korábbi vizsgálat adatait is földolgozta.

A kutatók idézik az Egyesült Államokban nyert tapasztalatokat is. Kaliforniában 1988-ban jelentősen emelték a dohánytermékek adóját és a legtöbb munkahelyen 1995-ben megtiltották a dohányzást. Azóta abban az államban az USA átlagánál háromszor gyorsabban mérséklődött a tüdőrák előfordulása.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A dohányos középkorú felnőttek gyengébben teljesítettek a memória- és értelmezési teszteken, mint nemdohányzó társaik - közölték francia kutatók.

Ötezer brit köztisztviselő korábban összegyűjtött adatait elemezve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a dohányosok a memóriát, szókincset, értelmezési és kifejezőkészséget felmérő teszteken az öt eredményfokozatból rendre gyengébben teljesítettek, mint azok, akik sohasem dohányoztak.

A középkorúak dohányzása összefüggésbe hozható a memória csökkenésével és az értelmezési képesség hanyatlásával - összegezte kutatási eredményeit Severine Sabia csoportja, Franciaország Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Intézetében.

Azok, akik már abbahagyták a dohányzást, nagyobb eséllyel éltek egészséges módon, kevesebb alkoholt ittak, fizikailag aktívabbak voltak, több gyümölcsöt és zöldséget ettek - jelentette be tanulmányában Sabia az Archives of Internal Medicine című orvosi szakfolyóiratban.

A vizsgálat kezdetekor a résztvevők életkora 35 és 55 év között volt, és legfeljebb 17 évig követték őket nyomon. A tanulmány egyúttal azt is jelezte, milyen nehézséget okozhat a dohányosok hosszútávú egészségügyi követése: az ismételt memóriatesztet kétszer annyi dohányos utasította vissza, mint nemdohányos.

Forrás: www.hvg.hu

Ganga szatszang és egy kis agyalás...

2010-06-01T17:20:00.000-07:00

Üdv mindenkinek! :)

Na ex ajánlatára, elmentem Ganga egyik szatszangjára.

Papadzsi nálam nagyon bejön, kíváncsi voltam a feleségére is.
Szatszangot eddig csak felvételről láttam, amiket nyilván megvágtak, és csak a jó kérdéseket hagyták benne, de így vágatlanul!!... :))))
Viszont Ganga rutinos, és a fejében ott van minden tudás...
ha valaki ennyi időt tölt egy ilyen ember mellett, mint a férje volt, annak azért van látszatja...
Ő is jókat nevetgélt, van humora, külsőre meg olyan hosszú ujjú, intelligens kezű, laza stílusú, jó nő... persze ebben a korban, már hozzáteszik azt a kellemes kifejezést, hogy -korához képest- :)

És sikerült meglepetést okoznia számomra... nem is egyszer...

Az egyik az volt, hogy hogy kiakadt ott valami párocskán elől, akik nem tudom mit csinálhattak, de Ganga nagyon idegesen reagálta le... hogy:
-Ezt lehet otthon is csinálni! Mi ez? Kellene egy szellemi hozzáállás is... mi ez? Ki is lehet menni... Mi ez?!-
Végül szép szerényen ki is mentek... nem tudom mivel akasztották ki Gangát, és
gyanítom, hogy hamar lerendezte magában a dolgot, de engem akkor is meglepett a kitörése....

Egy másik említésre méltó reakciója az volt, mikor egy hölgy elmesélte, hogy ő nem tudta miről szólnak, hogy zajlanak ezek a találkozások, de nagyon érdekesnek tartja, és tetszik neki, de mivel most van először, megkérné Gangát, hogy foglalja már össze az eddigi előadásai lényegét.. de, hogy persze nem probléma, ha nem teszi meg...
erre Ganga, hogy:
-jó, én mondtam volna, de hát ha nem probléma, akkor mégsem...
a hölgy is nevetett a poénon, és miközben visszaült, mondta, hogy azért örülne neki... mire Ganga, hogy: - már késő..
és várta a következő kérdést... többen kuncogni kezdtek, a hölgy meg már nem nevetett, hanem olyan kicsit komoly arccal ült ott tovább...

erről a helyzetről eszembe jutott egy emlékem Popper Péterrel... az előadása alatt nem tudtam kérdezni, mert nem vitt rá a lélek, hogy annyi ember előtt megszólaljak, de mikor előttem ment el, mondtam neki, hogy lenne egy kérdésem nekem is... nagyon meglepett arccal nézett rám, hogy:
-Moost??!

Ebből én rögtön levettem, hogy igaza van, és már fel sem tettem volna a kérdésem, csak valamit mutyogtam, az annyi emberről, de neki olyan megértően kisimult az arca, és beletörődően mondta, hogy jó, kérdezzek... már akkor egyértelmű volt, hogy nem a válasz hordozott számomra tanulságot, hanem az ahogy megtörtént a dolog... az a számonkérő rácsodálkozása, hogy:
- Most!??

ez úgy helyre tett valahogy és tanulságos lett volna akkor is számomra, ha nem hallgatja meg a kérdésemet.. így csak éppen annyira pirított rám, amennyire kellett....

a hölgy arcából ítélve, talán Ganga is jobban tette volna, ha egy kis hatásszünet után mégis válaszol neki... aztán ki tudja... hejszen ez csak az én személyes szűrőmön keresztüli véleményem...

na meg engem is érdekelt volna az összefoglalója.. :D

Gangával kapcsolatban azon is elfilóztam, hogy hogy lehet, hogy ilyen sok női macaság maradt benne... mást vártam... egy praktikusságig leegyszerűsödött, letisztult megjelenésre számítottam...

ja-ja, megint ezek a francos elvárások... :))) az előítéletek... na van még mit tanulnom, nem vitás...

de amiért örültem, hogy elmentem a szatszangra, az volt, hogy egész éjjel kérdéseket próbáltam megfogalmazni Gangához...

ez olyan hálás téma volt számomra, hogy hajnalig ébren voltam...

persze a lehetséges válaszokat is átrágtam... ez egy hasznos agyalás volt úgy érzem, köszönöm Ganga... :)

tehát a kérdésem az lett volna, hogy mit kezdjek ezzel a kicsit céltalan, fura állapotommal....

mert fura...
recézem kicsit...

...volt az első szakaszom, amikor jobbá akartam válni...
borzasztóan nagy érzelmi, hangulati kilengésekkel, teljesen a gondolataimmal, egómmal azonosulva éltem az életem, és közben mindenféle technikákkal megpróbáltam Magam jobbá tenni, tápláltam az egóm, és egy nagyon nagy érzelmi, szellemi töltéssel, küzdöttem a célomért, hogy ÉÉN jobbá váljak...

...a második szakaszomban már nem jobbá akartam válni, hanem megvilágosodottá...

mindenféle technikákkal azért küzdöttem, hogy feloldjam az egómat...
ez is egy nagyon izgalmas időszak volt... másféle izgalom volt, mint az első, mert bár még mindig átéltem az egó játékát, de már tudtam róla, figyeltem, (legalábbis próbáltam minél gyakrabban elcsípni) ezért nem tudtam úgy kilengeni érzelmileg, már nem vettem magam olyan komolyan, csak mint egy színházi előadást figyeltem, hogy miket gondolok, érzek, és ezzel megszűnt a pokolig zuhanás...
az azonosulás okozta izgalmakat, nagy érzéseket viszont pótolták a kis szatorik, az izgalom, hogy olyan bármikor megtörténhetőnek éreztem a megvilágosodást, hogy bármikor megtörténhet az áttörés.. élvezetem a határon levést és próbáltam megnyújtani a kis bepillantások idejét... (amúgy nem nagy sikerrel)

tehát voltak nagy érzelmek, izgalom, és volt nagy célom...

de szép lassan átcsúsztam a harmadik szakaszomba...
valami fura területre, ami szokatlan nekem, olyan túl nyugis, túl egyszerű, olyan céltalan... persze az élethelyzetemmel kapcsolatos céljaim megmaradtak, de az életem nagy céljai úgy elúsztak...

csak kíváncsi vagyok, hogy hogy alakul az életem, de már az egyes szám első személyt is furának érzem... persze az én életem, de olyan fura lett, mintha csak egy előre megírt filmet néznék, amibe nincs beleszólásom, hogy mi történjen benne... persze tök úgy néz ki, mintha lenne...
de nincs... ezt érzem mélyen...
tehát történjen aminek történnie kell...
olyan érzésem van, hogy abszolút nincs semmi, amit Én tennék, csak figyelem, hogy mi tevődik általam...

van ugye a genetikám, a beleszületettségem, a kondicionáltságom, és hiába látszik úgy mintha lenne választási lehetőségem, valójában úgy érzem, hogy csak fut a program, amit nem én programoztam be ebbe a testbe, ebbe az elmébe... mint egy robot működök.. persze, tényleg úgy néz ki, mintha választhatnék, mintha szabad akaratom lenne... és igazából minden pillanatban úgy is érzem, de csak felületesen...
úgy mélyen belül, olyan zsigerileg, valahogy azt tudom, hogy nincs szabad választásom...
mert mit is tehetnék, ha egyszer már ebben a formában ide születtem, ha ezek történtek velem gyerekkoromban, ha ilyen hatások értek... stb.
az egyik legintenzívebb szatori élményemben, tisztán láttam ezt, hogy -hááát persze.!!!!!
szegény, tudatlan kis énke!!!! hát persze, hogy ilyen vagyok, persze, hogy így élek, érzek, gondolkodom!!!.. hát hogy is tudnék máshogy, ha...
és jöttek vagyis egyszerre jelen voltak azok a képek, emlékeim, amik ilyenné formáltak, mindent tudtam, és közben tökéletesen érzékeltem a jelen pillanat minden rezdülését, egyszerre volt minden.. jaj... hát igen... csak próbálom szavakba önteni... ennek már jó pár éve, és most jutottam el oda, -már majdnem- hogy ezt úgy igazából átérzem a mindennapjaimban... pontosan ezt az akkor bevillanó, és azután elhalványodó tudást fogalmazta meg Balszekár, az India misztikájában gyönyörűen... nagyon megfogott, amit írt, és rögtön éreztem, hogy igaza van... felelevenedett bennem az a régi élmény...
már tudom, hogy az ilyen bepillantások tudását, kár elhalványodni hagyni, elsüllyedni, jó lenne frissen tartani őket...

azóta, hogy Balszekárt olvastam, érzem úgy, hogy helyén van az akkori tapasztalatom, hogy már igazán és mélyen értem ezt a külső- és belső lehetőség dolgot... nem szabad összekeverni a kettőt...

tehát ebben az újszerű állapotomban, csak figyelek, és nincs olyan nagy Akarásom mint eddig volt, nincsenek olyan nagy céljaim...
csak figyelésem és kíváncsiságom, hogy lássuk mi történik...
így olyan kicsit unalmas, túl nyugis, túl egyszerű így... hiányzik, vagyis nem is hiányzik, de fura, hogy nincs olyan akarás bennem, olyan ÉN teszem, ÉN csinálomság... kicsit ijesztő is ez az állapot... néha egy részem, (az időhöz kötött egóm) megretten, nem akar mélyebben belemenni, beleérezni egy behullámzásba, egy kiélesedésbe... fél a haláltól.. élni akar... agyalni kezd... de már ezen sem dühöngök... ha nem, hát nem... agyaljak csak, szívassam magam az ostoba, felesleges gondolatokkal... :) és közben valahol vigyorgok magamon' … :)))

de így meg nem lehet rendesen nyüglődni sem... szóval olyan... olyan közömbösebb valahogy...

persze élvezem az életet, bizseregnek a sejtjeim, tetszik a színdarab, igazán jól szórakozom...
és már attól is elönt a gyönyör vagy mi a szösz, ha kiélesednek az érzékeim, és hallom az autók suhogását, a billentyű hangját, a paplan érintését, most pl. milyen szépen füttyögnek már a madarak... hajnalodik... tiszta a hajam és lélegzem... valahogy minden olyan élesebb, az apróságok, amiket régen szinte észre sem vettem, mert elnyomta őket az állandó mentális zaj, mostanában sokkal nagyobb szerepet kaptak az életemben...
gondolom ez talán nevetséges, de néha szinte könnybe lábadok a semmi különöstől, a szimpla észlelésektől... a csak élektől... hát ez az az elég fura állapotom...

olyan se itt, se ott nem vagyok... már kívülről tudom az összes lemezem, másokét is, a klasszikus egós működést, és nem találom a helyem igazán...

a kérdésre, hogy mit kezdjek most magammal ebben a nincs beleszólásom, csak a következményeket viselemben, megfogalmazódott a válasz is....

összesen két fontos dolog maradt az életemben, ami mozgat... amiért úgy érzem, hogy van tennivalóm és tervezek gyakorlati dolgokat...
kicsit gejl, olyan csöpögős ezt leírni, de mit csináljak, ha ezt érzem?

az egyik a szeretet, hogy milyen jó szeretni... hát az nagyon jó... szeretve lenni is nagyon jó...

a másik dolog, ami maradt, hogy jó lenne, valahogy a leghasznosabbá tenni magam az élet számára...

nem tartom magam egy Teréz anya típusnak... mi hát a dolgom?
Gyerekekkel játszak? Kezdjek el a parkokban gyomlálni? Vagy képeket fessek? Blogot írjak? Főzzek? Környezetvédelem? Mondjuk nem ártana valami pénzt is keresni valamivel, na még ez is...

Menjek el kórházba önkéntesnek? (nem betegnek, nővérkének)

majd kialakul... addig is festek, az jó... maga a folyamat is, de az is, hogy ha a végeredmény valakiknek örömet okoz... meg írom a honlapot, a blogot, ez is jó, mert jó visszajelzéseket kapni, hogy valaki egy gondolatnak hasznát vette belőle, hogy pont az én soraim segítettek neki... bármiben.... akár csak egy picit felkuncogni...

hogy holnap mit hoz az élet? hol vannak a korlátaim? mit enged a programom?
lehet, hogy csak megkér valaki, hogy segítsek betenni a liftbe egy bicajt, ki tudja adódik-e nagyobb léptékű dolog... :)

na ilyesmik tisztultak bennem akkor éjjel... de annyira, hogy nem is maradt kérdésem...
az baj????? ? :D

Google

2010-05-30T10:08:00.000-07:00

Tíz mód, ahogy a Google adatokat gyűjt rólunk
Nagy Testvér az interneten is figyel minket – előfordulhat, hogy nem veszünk róla tudomást, ettől azonban a helyzet nem változik, csak mi dugjuk homokba a fejünket. Lássuk, hol gyűjti be rólunk a legtöbb infót a legnagyobb Testvér mind közül!

Vége már a régi szép időknek, amikor az igazi „Big Brother” még a Microsoft, esetleg az állami szervezetek voltak – a Google által kezelt és felügyelt adatmennyiséghez képest ők csak műkedvelő amatőrök. Hogy a Google erősen cenzúrázik, azt mindannyian tudjuk (bár azt azóta sem értjük, mi bajuk Nabokov „Lolita” c. művével), sőt az új, digitális generáció számára már az sem meglepő, hogy bárhová is megyünk, elektronikus nyomainkat olyan szépen hagyjuk magunk után, mint a csiga azt a bizonyos csíkot.

Mindezeket már megszoktuk, és a digitális kényelem érdekében elfogadjuk őket (illetve nem veszünk róluk tudomást, mert az a legegyszerűbb.) Jóval kevesebben tudják azonban, hogy mindannyiunk kedvenc cége, kinek szolgáltatásai nélkül lassan már nem is tudunk igazán netezni, bizony nem kevés információt gyűjt be rólunk. Lássuk, hol és hogyan gyűjti a Google az infókat!

1. Keresés
Szinte minden felhasználó tudja, hogy a kereséseit a Google eltárolja és elemzi. Az adatgyűjtés oka nem a kíváncsiság, csak üzleti modell: az eltárolt keresések és keresési szokások (útvonalak, klikkelési útvonalak, oldalak látogatásának gyakorisága, bounce rate stb.) gyűjtése és elemzése a cég fontos üzleti stratégiája. Az eltárolt adatok segítéségével és rendszerezésével készülnek az olyan pluszszolgáltatások, mint például a reklámozók számára adott javaslatok, targetálás és jelentések, a népszerű keresések megjelenítése és ajánlása, vagy akár az automata korrekció a félregépelt keresőszavak esetében.

Minden keresésünk (igen, még az is, amikor a „szexi iskoláslány” szavakat ütjük be) bekerül az adatbázisba. Igaz, a rendszerezést és az elemzést egy szoftver végzi, de attól még fennáll az esély, hogy valaki „belekukkant”. Mielőtt megnyugodnánk, hogy minden teljesen anonim, jó, ha tudjuk, hogy ha az lenne, akkor a Google nem tudna semmit kezdeni az adatokkal. Az összegyűjtött információk rendszerezése és tárolása sütikkel és IP címmel együtt történik, hiszen csak így tudja használni az adatokat a cég a későbbiekben (az IP címből derül ki például a földrajzi elhelyezkedés, a szolgáltató, a sütikből pedig a netezési szokások és útvonal, felbontás, böngésző stb.)

2. Gmail
A keresések kapcsán összegyűjtött információkkal a legtöbben úgy vagyunk, hogy „tegyék csak… miért is ne?”. Amíg nem kutakodunk illegális dolgok után, addig kvázi „nincs szégyellnivalónk” a kereséseinkkel kapcsolatban. Az e-mail azonban már más tészta, hiszen a levelezésünk nagyon személyes és bizalmas – aha otthoni, akkor azért, ha pedig céges levelezés, akkor azért.

Ennek ellenére a Gmail-en keresztül küldött és fogadott összes e-mail a Gmail-Relay nevű szoftveres szűrőn megy keresztül, így eshet meg, hogy leveleink témájához kapcsolódó hirdetéseket látunk a böngészőben. Bár a folyamat itt is automatizált, ahhoz, hogy működjön, ha nem is örökre, de el kell tárolni, és ki kell elemezni a szóban forgó leveleket,, ráadásul szóról-szóra. A célzott hirdetéseken felül a Google a felhasználók levelezési szokásait is vizsgálja, a szolgáltatás javításának és kényelmesebbé tételének érdekében.

3. Google Buzz és Wave
Mindkét szolgáltatás rengeteg kritikát kapott már elindításuk első napjától. Főleg a Buzz váltott ki nagy felháborodást, olyannyira, hogy végül még maga a Google is bocsánatot kért miatta. A Buzz automatikusan összekapcsolódik a második pontban ismertetett Gmail-Relay adatbázissal, és az elindítása után az összes Gmail-es ismerősünket értesíti, listázza, összekapcsolja.

Rengeteg jópofa (?) történetről halhattunk a Buzz elinduláskor: szeretők miatt titokban tartott e-mail-címek derültek ki, ipari kémkedésekre derült fény, sőt Kaliforniában egy bigámista is lebukott emiatt. A Google valószínűleg nem gondolt bele, hogy az emberek többsége nem akarja mindenkivel megosztani, hogy kikkel és milyen témában is levelezik… A Buzz-t azóta „egyszerűsítik”, de a kezdeti csapást nehezen fogja kiheverni – a bizalmat visszanyerni nem egyszerű.

4. Google Apps
A GoogleDocs induláskor történt, hogy a rendszer véletlenül olyan partnerekkel is megosztotta a dokumentumokat, akiknek semmi közük nem volt az adott információhoz. Ezt a bugot igen gyorsan javította a Google, de a Docs vagy a Calendar a mai napig gyűjti és eltárolja az összes általunk felpakolt információt, a szokásos Google üzleti modell szellemében, azaz a felhasználók adatainak tárolása és elemzése a rendszer kényelmesebbé tételének érdekében történik. Ennek ellenére, ha nagyon bizalmas, céges anyagokat pakolunk a GDocs-ba, akkor jobb, ha most azonnal befejezzük, és visszatérünk a jó öreg Office-hoz.

5. Google Maps and Earth
Nincs is jobb példája annak, hogy Nagy Testvér figyel minket, mint az Earth által készített „Street View” fotók – ha akarjuk, megnézhetjük a kertünket vagy a nagypapa káposztaveteményesét műhold fényképeken, holott nem valószínű, hogy aláírtunk volna bármit is, miszerint engedélyezzük a műholdas fotózást tulajdonunkról. A Maps esetében pedig az ún. „where to..” adatokat gyűjti a Google, azaz arra kíváncsiak, hogy honnan és hová akarunk eljutni legtöbbször, és miért?

6. Google Talk
A Talk az egyik legszörnyűbb alkalmazás, legalábbis adatvédelmi szempontból: logolja hogy milyen gyakran használjuk, eltárolja a kontaktlistánkat, valamint a Talk-on keresztül küldözgetett fájlokat is lementi (igaz csak ideiglenesen tárolják), sőt meg is vizsgálja ezeket (akárcsak a Gmail a csatolmányokat).

7. Analytics
Sokan kérdezhetik: hogy kerül ebbe a listába a GA, hiszen tudjuk, hogy adatokat gyűjt, pontosan ez a célja! Ez eddig rendben is van, a GA csodás szolgáltatás, az interneten található oldalak közül rengeteg használja, többek között még a Twitter is. És itt jön az érdekesség: ha megvizsgáljuk a Twitter felhasználási feltételeit (amit minden Twitterező elfogad és elektronikusan aláír) http://twitter.com/privacy láthatjuk, hogy van benne egy pont, miszerint a Twitter az Analyticset használja arra, hogy személyes információkat gyűjtsön és tároljon a felhasználókról, azaz sütik, IP címek, előzmények stb.

8. Chrome
A Chomre az installálása alatt összegyűjt pár apró infót a gépünkről (többnyire hardverkiépítés és telepített szoftverek – például, hogy mi az alapértelmezett böngészőnk) majd elküldi ezt a Google központba. A cég szerint ez csak arra való, hogy statisztikát készítsenek a Chrome népszerűségéről és piaci részesedésének növekedéséről (vagy csökkenéséről).

9. Youtube
A legtöbb felhasználó nem tudja (vagy nem érdekli), de a Youtube az egyik legjobb „tracking”-gel (követéssel) felszerelt szolgáltatás a világon. Milyen videókat nézünk, hány másodpercet néztünk belőle, mik a kedvenceink, milyen csatornákat nézünk és mekkora felbontásban. A legviccesebb az egészben, hogy a rendszer nem tudhatja, honnan „keveredünk” egy-egy videós oldalra, így előfordulhat, hogy hamis link (emlékszik még valaki a RickRollin’-ra?) vagy bármi más miatt két-három esetben megnézünk egy videót, és máris hozzá vagyunk „kapcsolva” a témához, illetve a hasonló videókhoz a rendszerben.

10. Google Reader és Feeburner
A Feedburner részletes adatokat kínál a site-ok webmestereinek az RSS előfizetőkről és azok olvasási szokásairól, ezzel is segítve a még célzottabb tartalom előállítását (ez a fajta „kémkedés” tehát végül is hasznos… mondjuk ez nézőpont kérdése). A Reader pedig minden általunk előfizetett feed-ről jelentést küld a Google-nak, hogy egészen pontosan mi célból (nem értjük, miért releváns ez nekik), azt nem sikerült kiderítenünk. Lehet, hogy csak szeretnek tisztában lenni vele, hogy mit olvasgatunk?

Azért gyűjti tehát az adatokat a Google, hogy évről évre jobb és kényelmesebb szolgáltatásokat tudjanak nekünk nyújtani? Lehet. Esetleg valami más, üzleti, üzletpolitikai stratégia van a háttérben? Lehet. Meg tudunk-e szabadulni a Nagy Testvér figyelő tekintetétől? Kétséges… Jelenleg a világ internetes kereséseinek nyolcvanhat százalékát a Google bonyolítja, így lassan két eset lehetséges: vagy Google-t használunk, és beletörődünk, hogy „figyelnek”, vagy nem internetezünk. Lássuk, mit gondol erről az Olvasó!

Szavazás

Vajon tényleg figyel minket a Google?

Butaság, paranoiás téveszmék - nem figyel senki semmit

3%

Adatokat gyűjtenek, de csak a szolgáltatás javítása a cél

28%

A Google bizony kezd ránőni a fejünkre - jó lesz vigyázni...

67%

A forrás, ahol képeket is láthatsz a teljes cikkben:
hvg.hu

A szolárium és hatásai

2010-05-26T06:29:00.000-07:00

Ez disznóság! Imádom, ha barna vagyok, imádok napozni, és télen, mikor kifakulok, és hiányzik a napfény, a meleg, akkor bizony néha jól esik egy kis szolis fényterápia...
De ha ilyeneket olvasok akkor hogy barnuljak jó érzéssel??!!! Krémet, meg a franc se használ, akkor inkább legyek fehér... Na különben arra jutottam, hogy jó, tudok róla, de ha jól esik, akkor majd elrendezi a tudatalattim, hogy ne legyen káros... :)
szurikáta szolizikHát minden esetre, ilyen fehér, mint mostanában, amióta megszülettem nem voltam... amúgy olyan bazi egészséges életet élek, ne már, hogy még ezt se... napozni is fogok, nem bírom ki...
ennek a cikknek a hatására, majd nem kokszolom úgy oda magam a parton, mint eddig.... és csak 2-3 hetente egyszer megyek el télen szoliba.... de, hogy nem leszek hófehér, az tuti...

"A rákkockázat legmagasabb kategóriájába sorolták a nemzetközi szakértők a szoláriumot és az ultraviola sugárzás minden egyéb fajtáját. Hatását úgy jellemezték, hogy legalább olyan halálos, mint az arzén vagy a mustárgáz.

A szerdán közzétett új elemzés húsz tanulmány megállapításait összevetve leszögezte, hogy a harminc év alatti szoláriumozók körében 75 százalékkal ugrott meg a bőrrák kialakulásának kockázata.
A Lancet Oncology című orvosi folyóirat online cikkét az Egészségügyi Világszervezethez (WHO) szaktanácsadójaként működő lyoni Nemzetközi Rákkutatási Hivatal munkatársai publikálták.

Négy évvel ezelőtt a tudósok még a "feltételezhetően rákkeltő" státuszt osztották ki a szoláriumágyra és az ultraviola (UV) sugárzásra, az utóbbiból pedig csak a természetes sugárzás egy bizonyos fajtáját tartották életveszélyesnek. Az új besorolás szerint azonban a mesterséges napágy és az összes UV sugárforrás kétséget kizáróan rákkeltő, akárcsak a dohányzás, a hepatitis B vírus vagy a kéményseprés.

"Fel kell hívnunk az emberek figyelmét a napágyak veszélyeire. Reméljük, hogy megváltozik ez a széles körben elterjedt gyakorlat, és a tinédzserek nem fogják azt képzelni, hogy napágy nélkül nem lehetnek barnák" - mondta Vincent Cogliano rákkutató.
A rákkutatási hivatal megállapítása szerint a szoláriumágyakban használt fény zöme UV sugárzást bocsát ki, az pedig bőrrákot és szemrákot okoz.
A napágyak rákkeltő hatásáról a kutatók tájékoztatták Kathy Bankset, a szoláriumok készítőit és működtetőit tömörítő európai kereskedelmi szövetség elnökét, aki azonban kijelentette: "nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy kapcsolat volna a megfontolt, szabályokat betartó szoláriumozás és a bőrrák kialakulása között". Mint mondta, a szoláriumozók többsége évente kevesebb mint húszszor fekszik a napágyra.

A harminc éven aluliak körében az utóbbi években jelentősen megnőtt a szoláriumozók száma, és az orvosok ezzel párhuzamosan a fiatal embereknél kialakult bőrrákos esetek számának emelkedését tapasztalták. Nagy-Britanniában a húszas éveikben járó nőknél pillanatnyilag a melanoma (a legrosszindulatúbb bőrrák) a leggyakoribb rákos elváltozás, holott ez a daganatos betegség korábban elsősorban a 75 éven felüliek között szedte áldozatát.

Régebbi tanulmányokban már szerepelt, hogy a szoláriumozó fiatalok körében nyolcszorosára emelkedik a melanoma kialakulásának kockázata azokhoz képest, akik sohasem feküdtek napágyon. A WHO pedig már korábban is azt tanácsolta a 18 éven aluliaknak, hogy ne szoláriumozzanak.
Cogliano hangsúlyozta, hogy az UV sugárzás - forrására való tekintet nélkül - mindenképpen egészségtelen.

Az Amerikai Ráktársaság azt ajánlotta, hogy a barnaságra vágyók inkább barnító krémeket használjanak szoláriumágy helyett.

Alig találtak a megengedett tartományon belüli sugárzással működő szoláriumágyat a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal munkatársai egy uniós vizsgálat keretében szúrópróbaszerűen ellenőrzött 68 szoláriumban. A készülékek 96,5 százaléka nem felelt meg az előírásoknak, melyek szerint a sugárzás erőssége nem haladhatja meg a négyzetméterenkénti 0,3 wattot. Az Európai Bizottság társfinanszírozásával végzett kutatás szerint az unión belül Magyarországon a legrosszabb a helyzet, ráadásul itt olyan szabályok sincsenek, mint például Németországban, ahol 18 éves kor alatt korlátozzák a szoláriumhasználatot. Bőrgyógyászok szerint a fiatalkorú „szolizók” körében 75 százalékkal nagyobb a bőrrák harmadik leggyakoribb formájának, a melanómának a valószínűsége, mint azoknál, akik nem használnak mesterséges bőrbarnítót."

forrás: www.hvg.hu

Bemutatkozás

2007-10-02T03:28:00.000-07:00

Itt nézheted meg a képeimet: www.kohutekgaleria.hu
Mert a Lujza az fest. :)

Üdvözlet mindenkinek!

Mint új blogoló köszöntök mindenkit. Úgy veszem, mintha az egész blog egy folyamatos bemutatkozás lenne.
Majd meglátjuk mi alakul ki ebből.
Egy képet azért beteszek, és a nevem is elárulom,
a többi meg majd kiderül. A fotó egy gödöllői kiránduláson készült és remélem elárulja nemesy származásom. Pózzal próbáltam rásegíteni. :)
Anyukám vonalán lehetnék pl. I. Szekrényessy Lujza, a papácskám után viszont lehetnék Kohoutek Lujza is, (ha rémlik egy régi Kohoutek üstökös, akkor azt egy rokon csillagászta ki az égről) csak mint kiderült a nevét valami hivatalos helyen egyszer elírták, őt meg nem izgatta a dolog, és így aztán Kohutek Lujza lettem. De először Kohutek Karolin voltam, csak azután a szüleim még a kórházban átíratták a nevem Lujzára. Ráadásul utána biggyesztették a Margit nevet is, eddig úgy tűnik teljesen feleslegesen. Amikor Havasi Lujzának hívtak, akkor az az asszonynevem volt, és itt lesz elég.
Azért remélem a blog meg én megkedveljük egymást.

Mindenféle jókat
a kedves olvasóknak. :)

Lujzafest