Nem könnyű a téma, amiről most írok….
Bő egy évvel ezelőtt halott mellett töltöttem pár órát… ez életemben először fordult elő velem, és több szempontból is meghatározó volt az életemben.
Például ekkor tanultam meg a legélesebben, hogy a saját szememnek sem hihetek…
agyunk egy része hihetetlen módon befolyásolja a látásunkat, egyszerűen azt láttatja velünk, amit megszokott…
olyan komolyan befolyásolja a valóság észlelését, ami addig elképzelhetetlennek tűnt számomra… a halott a saját szobájában, az ágyában feküdt, mintha aludna… és először fel sem tűnt, de egyszer csak megdöbbenve vettem észre, hogy mintha lélegezne… tudtam, hogy nem, de láttam, LÁTTAM, hogy a paplan nyugodt ritmusban, fel-le süllyed…
nem a tudatos tudatommal volt gond, pontosan tudtam, hogy annak állnia kéne, hogy már soha nem fogja kinyitni a szemét, nem alszik, nem lélegzik… de valahányszor odanéztem, azt láttam, hogy a paplan emelkedik és süllyed…. tudtam, hogy csak káprázat, de semmiben nem tudtam megkülönböztetni a valóságtól…
kicsit ijesztő volt, és koncentráltam, hogy a valóságot lássam… ez sikerült is, de mint kiderült az olyan mélyre nyilallóan ijesztőbb volt, hogy nem foglalkoztam tovább a látvánnyal….
később átjött egy hölgy segíteni az mosdatásban, öltöztetésben, és közben azért kiderült, hogy ő sem látott még halottat, ő is úgy látta, hogy lélegzik… egy picit mindketten megnyugodtunk, hogy ez egy szokványos működése az agyunknak…
ha egész létezése alatt csak alvó embereket látott, akkor igenis ő egész egyszerűen nem veszi figyelembe a valóságot, és azt láttatja veled, hogy a halott lélegzik, és hiába tudod, hogy nem, valósággal le kell győznöd a megszokása erejét, és erőszakosan kell neki megtanítani, hogy nem, neeem, most nem azt kell látnod, most mozdulatlan takarót kell látnod…
Csak jóval később gondolkodtam el azon, hogy oké, ez most kiderült, mert olyan volt a helyzet, hogy nem lehetett nem észrevenni, és nem volt kétséges, hogy ekkora csalást képes végbevinni az agyunk.. hogy ilyen mértékben tud mást láttatni velünk, mint ami a valóság…
De hányszor nem vesszük ezt észre? Hányszor akár eskü alatt valljuk valaminek az igazságát, csak azért mert láttuk’. Minden esetre a szótáramból törlődött az a mondat, hogy hiszem, ha látom... legalábbis sokat veszített a határozottságából...
